Pulzáló változócsillagok – egy gazdag múltú obszervatórium jelene

Végigkísérte az elődök által felépített tudás, hírnév, elismerés, és a mai napig sikerült megőriznie a kutatás nemzetközi verseny­képességét. 1899-es ala­pítása óta a magyar nemzeti obszervató­rium az ország vezető csillagászati intézménye mind a kutató­munka színvonalát, mind a kutatók számát illetően.


Szabó Róberttel,HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatójával tekintettük át az intézmény múltját és jelenét.

Szabó Róbert igazgatóSzabó Róbert igazgató (Kép: Nagy Zsuzsanna)
Fennállásuk 125. évfordulóját ün­nepelték május 16-án. Hogyan kez­dődött a történet?

– Konkoly Thege Miklós a Felvidé­­ken lévő ógyallai birtokán egy modern obszervatóriumot rendezett be, ame­lyet 1899-ben a magyar államnak adományozott. Két év múlva pedig éppen száz éve lesz annak, hogy a Normafán működik a hazai csillagászat szentélye.

A pulzáló változó­csillagok kutatása az 1930-as években kezdődött az intézetben. Miért érdekesek ezek az égitestek?

– A Konkoly Observatory, ahogy az egész világon ismerik, az 1930-as évektől kezdve a pulzáló változó­csilla­gok kutatásáról volt híres. Ezek a csillagok kitágulnak, össze­húzód­nak, ami azért érdekes, mert ahogy a földrengés­hullámokból következtetni lehet boly­gónk felépítésére, úgy a rezgések ré­vén be­láthatunk a csillagok belsejébe. Kozmikus távolságmérésre is lehet használni ezeket a csillagokat. De nap­jainkban nem ez az egyetlen téma, amiről ismertek vagyunk. Több mint hatvan kutató dolgozik ná­lunk, egyötödük külföldi. Kilenc kutató­csoportunk lefedi a csillagászat és asztrofizika legtöbb területét a csillagok fizikájá­tól a naprendszeres ku­tatásokon keresztül a csillag- és bolygó­keletke­zésen, exobolygókon át a nukleáris és extra­ga­laktikus asztro­fizikáig és a kozmoló­giáig. Fontos területünk még a műszer­építés; van egy nano­műholdunk, a GRBAlpha, amely három éve folyamatosan működik.

Az Intézet közösségeAz Intézet közössége a 60 centiméteres távcső kupolaépülete előtt. (Kép: Thaler Tamás)
A nagy látómezejű óriástávcsövek megjelenése milyen új távlatokat nyitott a megfigyelésben?

– A Piszkéstetői Obszervatóriumban működnek Magyarország legnagyobb távcsövei, ezek azonban nem­zet­kö­­zi összehasonlításban kicsinek szá­mí­tanak. Az 1960-as években épült Schmidt-távcsőbe tettünk egy új, száz megapixeles CCD-kamerát, amivel egy tízszeres telehold méretű területet lehet egyszerre megfigyelni. Egy csapásra versenyképes műszerünk lett. A kutatóintézetben 2020 óta így felfedezett 210 földsúroló kis­bolygó közül három becsapódott a Föld légkörébe. Elmondható, hogy a földsúroló kisbolygók felfedezésében Ma­gyarország nagyhatalom.

Emléktábla-avatásEmléktábla-avatás Pokorni Zoltán polgármesterrel Vargha Domokosné Stolte Magdolna író, tudománytörténész, az intézet volt könyvtárosa emlékére. (Kép: Thaler Tamás)
2015-ben egy nemzetközi RR Lyrae konfe­ren­ciasorozatot indítottak el, amelynek Ön a főszervezője…

– 2015-ben Visegrádon, utána Lengyelországban, majd az USA-ban és a Kanári-szigeteken rendeztük meg a konferenciát, idén Marokkóban találkozunk. A pulzáló változócsillagok kutatása ma a reneszánszát éli. Ez a siker is jelzi, hogy intézményünket az utóbbi évtizedekben teljes mér­ték­ben megújítottuk, modern ku­ta­tó­­gárdánk és nemzetközileg versenyképes kutatási témáink vannak, így remélhetőleg hosszú év­tizedekre megalapoztuk intézetünk létjogosultságát a magyar és a nemzetközi tudomány világában.•

Címlapkép: Thaler Tamás


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka