A Lázár-térkép részlete (A teljes térkép nagy méretben itt látható.)

Mikorra vezethetők vissza a mai modern térképek elődei?

– A térképészet mindig is közvetlenül kapcsolódott az emberi gondolkodáshoz és a téri megismeréshez. Bár már az őskorban is készítettek térképszerű ábrázolásokat, a fennmaradt európai térképek – azok mindenképpen, amelyekről bővebb ismeretekkel rendel­kezünk – szinte kizárólag a nyomtatás feltalálása után keletkeztek. Ezek a reneszánsz időszakához köthetők, bár Kínában már ezer évvel korábban is készültek sokszorosított térképek. A korábbi kéziratos, vagyis egyedileg létező térképekhez képest a reneszánszban hirtelen nagy tömegben jelentek meg nyomtatott művek, ezért ezekből több is maradt fenn. Ugyanakkor a korai térképeket alacsony példányszámban készítették, mivel kevesen érdeklődtek irántuk. Sokan nem is tudták, hogy ilyesmi létezik.

Az ókori Ptolemaiosz térképészeti útmutatójának nyomtatott kiadása, 1478, Róma. Nagy méretben itt tudja megtekinteni.

Mi jellemezte e reneszánsz kori térképeket?

– Ekkor jöttek létre a térképkészítés alapvető módszerei. Ki kellett találni, hogy hogyan lehet információt gyűjteni, és a reneszánszban jelent meg az egységes méretarány fogalma is (ami persze sosem volt egységes), ez a középkori térképeknél nem létezett. Mivel különböző módon gyűjtötték a megjelenítendő információkat, nagyon eltérő formájú és tartalmú térképek léteztek, de ebben az időszakban megfogalmazódott az egységesítés igénye. A magyar térképészet története is ide nyúlik vissza. A legelső nyomtatott térképeinkre csak utalnak a dokumentumok, ezért a tényleges kezdetekről nem tudunk biztosat. Előfordult, hogy a nyomtatott térképeket lemásolták kézzel, mert nem volt elég példány belőlük, és nyomda sem állt rendelkezésre a sokszorosításhoz. Mindenesetre azt már biztosan tudjuk, hogy a 16. század elejére rendszeressé vált a térképek készítése, ami különösen a humanista műveltség számára volt fontos.

Heidelberg és környékének térképe Sebastian Münster térképészeti módszerét illusztrálja, 1528. Nagy méretben itt tudja megtekinteni.

Mikortól nevezik ezeket a kiadványokat térképnek?

– Térképeket nagyon régóta készítenek az emberek, de maga a térképészet szó csak a 19. században született meg.

A magyar „térkép” szó az 1800-as évek elején felbukkant nyelvújítási lelemény, és egy térképen jelent meg először.

Vörös Lászlónak van egy Duna-térképe 1833-ból, azon szerepel először a térkép szó, ami már a felvilágosodás, a 18. század eszmerendszerét tükrözi. A felvilágosodás egyik legjelentősebb művé­ben, a nagy francia Enciklopédia bevezetőjében azt írják a szer­kesztők, Diderot és d’Alembert, hogy ez az enciklopédia „az emberi tudás térképe”, sőt vannak olyan kiadások is, amelyekben van is egy „tudásvizualizációs” ábra, amely az emberi tudás különböző fajtáit mutatja be egy diagramon.

A fantom, akit Lazarusnak hívtak

Mi volt a felvilágosodás kori térképek célja?

– Fel akarták mérni az országok erőforrásait. Franciaországban indult az 1670-es években az első nagy országfelmérés, amelyet később Cassini-felmérésnek neveztek el. Ennek első fázisában a Cassini család négy generációja dolgozott, tehát igen hosszú ideig tartott a munka. Ennek eredményeképpen elkészült Franciaország topográfiai térképe, amely az egész országot egységes méretarányban, egységes tartalommal, egységes vetületi alapokkal fedte le. Ez az az időszak, amikor a térkép fogalma normatívvá válik. Innentől kezdve a térképekkel szembeni alapvető elvárás lett, hogy pontosak, egységesek és részletesek legyenek, olyanok, mint a topográfiai térképek.

Mit tekinthetünk az első magyar térképnek? Mikortól kezdődik a magyar térképészet?

– Nekünk, magyaroknak az a nagy szerencsénk, hogy van egy egyetlenegy példányban létező nyomtatott térképünk, amely az Országos Széchényi Könyvtárban található

Lázár-térkép. A kutatók többsége ezt tartja az első magyar országtérképnek.

1528-ban nyomtatták Ingolstadtban. Fametszetről készült, egy akkoriban csúcstechnológiának számító sokszorosítási módszerrel. A Lázár-térképnek nyilván voltak elődjei, de ezeket sajnos nem ismerjük, és csak abban reménykedünk, hogy egyszer majd előkerülnek a még régebbi magyar térképek. Ám az is hihetetlenül érdekes lenne, ha a Lázár-térképből találnánk egy másik példányt: hiszen ez átírhatna mindent, amit ma gondolunk a magyar térképészet kezdeteiről. Ez nem puszta feltételezés, mert vannak dokumentumok, amelyek említenek korábbi térképeket.

A Lázár-térkép ábrázolásmódja a mai szemnek nagyon furcsa, ám ha elfordítjuk átlósan a térképet, és a Duna folyását megkeressük, máris láthatóvá válik, hogy ez Magyarország. Bár ez kissé egyszerű módszer, de így sok mindent föl lehet ismerni rajta. A térkép egyedülálló érdekessége, hogy egy pontozott vonallal mutatja be azt a területet, amelyet már 1526-ban elfoglaltak a törökök. Ez a vonal egészen Győrig ért. A Lázár-térképet nagy méretben itt tudja megtekinteni.

Miért hívják Lázár-térképnek?

– Tudjuk, hogy a nyomtatott térkép egy korábbi kézirat alapján készült. Ezt 1526 után találta meg Budán egy osztrák humanista, Johannes Cuspinianus, aki követségben járt itt. Ő adta ki a térképet, méghozzá azért ezt, mert ennél jobb térképet nem talált Magyarországról. Tudjuk, hogy léteztek más térképek is, de egyik minősége se közelíthette meg a Lázár-térképét. Az elnevezés onnan ered, hogy a hagyomány szerint egy bizonyos „Lázár deák” készítette. Csakhogy erről a Lázár deákról két dolgot tudunk: az egyik az, hogy a neve nem Lázár volt, a másik meg az, hogy nem volt deák. A hagyomány azonban nagyon erős dolog, és ezt a Lázárt a térképtörténet romantikus korszakában elnevezték deáknak, holott a térképen rajta van, hogy ő titkár: Secretarius Lazarus. Abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban ez volt a neve, valójában nem tudjuk, hogy kicsoda volt. Többféle feltételezés is van a személyét illetően, ám ezek csak feltételezések.

Mennyiben tekinthető a Lázár-térkép tipikus reneszánsz térképnek?

– Elég sok mindent sikerült rekonstruálni a Lázár-térkép történetéből azóta, hogy a 19. század végén Apponyi Sándor gróf először bemutatta Budapesten. A térkép ábrázolásmódja a mai szemnek nagyon furcsa. A tanárok sokszor azt magyarázzák a diákoknak, hogy fordítsák el átlósan a térképet, nézzék a Duna folyását, és akkor máris láthatóvá válik, hogy ez Magyarország. Ez kissé leegyszerűsített magyarázata a szerkezetének, de tényleg így sok mindent föl lehet ismerni rajta. Ez a térkép valószínűleg nem ponto­san úgy készült, ahogy a többi humanista térkép, hanem a közép-kelet-európai hagyományt követhette. E szokás azért térhetett el a fősodortól, mert akkoriban kezdtünk a perifériára sodródni. Bár a magyar reneszánsz csak nagyon rövid ideig tartott, ebben a rövid időszakban intellektuális lehetőség adódott arra, hogy az alkotók sok mindent kipróbáljanak. A magyar vagy a lengyel humanisták olyan megoldásokkal kí­sérleteztek, amelyek Nyugat-Európában egy-két nemzedékkel később valósultak csak meg. Csakhogy az ottani térképek megmaradtak, mert a nyugat-európai gyűjteményekben biztonságban voltak, a kelet-európai térképek viszont szinte mind elpusztultak.

A térkép mint propaganda

Milyen körülmények tették szükségessé a térkép megszületését?

– A Lázár-térkép megjelentetésének egyértelmű célja, hogy a török veszély elleni védekezésre szólítsa föl egész Európát. Magyarországon akkoriban a Habsburg király formált jogot a trónra. De Ferdinánd azt is látta, hogy a Mátyás király által kiépített dél­vidéki védelmi rendszert, amely addigra elesett, pótolni kell. Meg kellett védeni az ország maradványait, ehhez viszont pénz kellett. A Lázár-térkép érdekessége az, hogy – a saját korában egyedülálló módon – egy pontozott vonallal mutatja be azt a területet, amelyet már 1526-ban elfoglaltak a törökök. Az ország középső része már az Oszmán Birodalom része volt. A térkép szegélyén jól láthatóan utólag tüntették fel Bécset. A következő időszakban a törökök folyamatos célja lesz Bécs elfoglalása, ami sohasem sikerül. A Lázár-térkép valójában tehát propagandaanyag, és arra szólítja fel a német rendeket, amelyeknek ezt a térképet valószínűleg bemutatták, hogy adjanak pénzt a védekezésre. Bárki, aki ránézett a térképre, láthatta, hogy a Magyar Királyság, amely még nem is olyan régen fényes európai nagyhatalom volt, most már a harmadában el van foglalva, és közvetlenül Bécs alatt állnak a törökök. A valóságban ez nem volt egészen így, de a térkép ezt mutatta, mert a császár ezt szerette volna kommunikálni. És a német rendek tényleg adtak pénzt, mert jól látták a térképen, hogy ez a legjobb megoldás: Magyarországot pufferzónaként kell fenntartani az Oszmán Birodalom és a német birodalmi területek között.

Hogyan juthatott hozzá ez a Lázár, bárki is legyen ő, a térkép elkészítéséhez szükséges információkhoz?

– Valószínűleg a kancellárián dolgozott, és tapasztalt írnok lehetett. De nyilván nem egyedül dolgozott, hanem mások munkáját is felhasználta. A térkép biztosan páratlan volt a korban, hiszen az akkori Magyar Királyság területén nagyjából 1500 földrajzi helyet jelenítettek meg rajta. A térkép olyan részletes, és annyira megbízható, hogy ehhez hasonló, ehhez fogható munka nem létezett akkoriban. A készítésével kapcsolatos információk vagy elvesztek, vagy elhallgatták őket a bécsi humanisták. Mind a kettőre van esély. 1526-ban Budát elfoglalták a törökök, és a felfordulásban könnyen elveszhetett sok minden. Ám a Bécs és Buda közötti korábbi reneszánsz kapcsolatokból ekkor még nagyon sok megmaradt. A Bécsi Egyetem humanista professzorának, Georg Tannstetternek is voltak kapcsolatai Magyarországgal. Neki adták oda a kéziratot, és ő volt, aki átszerkesztette, amit fel is tüntetnek a térképen. Ettől a térkép rögtön humanista „köntösben” jelent meg, hiszen a Bécsi Egyetem legnagyobb tekintélyű professzora adta hozzá a nevét.

Miért tartották meg az osztrák humanisták szerzőként Lazarust?

– Véleményem szerint ezzel a felelősséget hárították el magukról. Az osztrák humanisták érdemben nem tudtak hozzászólni a térképhez, de szükségük volt valakire, akit probléma esetén felelőssé tehetnek. Ezért került rá Lazarus neve, illetve az a titulus, hogy secretarius. Azt is odaírták, hogy „Tamás érsek titkára”. Ebből azt gondoljuk, hogy Bakócz Tamás érsekről van szó, csakhogy Bakócz érsek titkárát nem Lazarusnak hívták. Ebből az következik, hogy a bécsi humanista szerkesztők sem tudták róla, hogy valóban nem titkár volt, csak titkárnak hívták, ahogy az idősebb nótáriusokat rendszeresen így szólították. A bécsi professzorok, akik a térképet szerkesztették, közel álltak az udvarhoz, nem engedhették meg maguknak, hogy tévedjenek, de a térképre szükség volt. Tökéletesen megfelelt nekik ez a Lázár, akinek se címe, se rangja nem volt, nem volt nemes vagy egyetemet végzett ember. A középkor végén járunk, így a születési előjogok még nagyon sokat számítottak.

Mennyire volt elvárás a kor térképeivel szemben a pontosság, és ennek mennyiben tudtak megfelelni?

– A humanisták számára az a fontos, hogy ez a térkép hasonlítson ahhoz, ahogy az akkori Magyar Királyság a földrajzi térképeken szerepelt. A földrajzi térképekhez szükséges tudomány nagyon régi. A reneszánszban fedezik fel az ókori, geometriai térképszerkesztési gyökereket, és így válik lehetségessé a földrajzi koordináták alapján szerkesztett térképek megalkotása. A földrajzi koordinátákkal azonban az a baj, hogy nem tudták elég pontosan mérni őket, sem az ókorban, sem a középkorban. Ha pedig nagy hibákat követünk el a helymeghatározásban, akkor az teljesen fölborítja a térbeli szerkezetet.

Vagyis, ha nem tudunk pontosan mérni, akkor nincs értelme részletes, korográfiai, azaz tájrajzi térképeket készíteni,

hiszen ott éppen az lenne a fontos, hogy a térképen minden a helyén legyen, még a legkisebb falvak is.

Toronyból kidobott térképészek

Ebben az időben hogyan mérték a térképen megjelenítendő koordinátákat?

– Fölhasználták a földi méréseket. Elsősorban az úthosszakat mérték, bár ezeket sokszor nem is kellett mérni, mert már annyiszor végigmentek az utakon, hogy pontosan tudták, hogy mennyi időt vett igénybe az utazás. Az időt pedig viszonylag könnyű átszámítani távolságra. Például, ha egynapi járóföldre van valami, az nagyjából 30 kilométer körüli távolságnak felelt meg. Ezeket a távolsági adatokat egészítették ki a földrajzi koordináták, amelyekhez felhasználták a csillagászati méréseket. Tehát itt két, nagyon eltérő forrásból származó információt alkalmaztak: a tudós csillagászok által számolt koordinátákat és a szerzetesek, utazók, kereskedők adatai alapján gyűjtött úthosszakat. Ez igen hasznos tudás volt, mert ha valaki európai útra indult, akkor tudnia kellett, hogy mennyi idő alatt juthat el a célállomásra. Ezek a gyűjtemények tehát afféle középkori útvonaltervezők voltak, és a 15. század elején rájöttek arra, hogy föl lehetne használni őket részletesebb térképek készítésére is.

A világ körvonalai középkori tengeri térképen, Battista Agnese portolán atlaszában, 1540 körül, Velence. A térképet nagy méretben itt tudja megtekinteni.

Hogyan fejlődött tovább a magyar térképészet a Lázár-térkép után?

– Magyarország térképészetében igen érdekes dolog történik a következő időszakban. Az ország nagy részét elfoglalják a törökök, Erdély pedig szépen lassan eltávolodik, leszakad. Marad hát egy keskeny sarló, amely a Magyar Királyság nevet viseli, és elkezdődik a végvári harcok korszaka. Ebben az időszakban Magyarországról az egész országot bemutató térképek nem készülhettek felmérés alapján, hiszen nem lehetett hozzájuk adatokat gyűjteni. Ekkoriban ugyanis minden országban (nem csak az Oszmán Birodalomban) meglehetősen rossz szemmel nézték azokat, akik méregettek, rajzolgattak, mert akár kémek is lehettek. Itáliában több térképészt is fölakasztottak, akik várakat rajzolgattak, vagy térképeket próbáltak skiccelni az úton. Ennek ellenére előfordultak ilyen próbálkozások. Például Luigi Ferdinando Marsigli, aki a török háborúk utolsó időszakában volt a magyar végvári rendszer fő felvigyázója, többször is járt követségben az Oszmán Birodalomban. Egyszer, miközben a Dunán utazott Isztambul felé, titokban lerajzolta a Duna folyását.

A török hódoltság lezárulása milyen változásokat hozott?

– Marsigli nem sokkal később, a karlócai békekötés után a segédjével részt vett a határkijelölésben. Ez azért volt jelentős esemény a térképészet történetében, mert ekkor jelenik meg a határ, mint vonal, amely Európának ezen a részén meglehetősen ismeretlen dolog volt korábban. A karlócai béke viszont pontosan rögzítette a határvonalat, vagyis valóban modern országhatár jött létre, amelyet aztán a természetben is ki kellett jelölni. Két csapat ment végig a határon: az egyik oldalon mentek az oszmánok, a másik oldalon pedig a Habsburg Birodalmat képviselő csapat tagjaként Marsigli, illetve Johann Christoph Müller, a segédje. Persze, nem szűnt meg a török veszély, de Magyarország a Habsburg Birodalom részévé vált. A magyar térképészet ekkor, a 18. század elején indul újra. Az újraindulásban Mikoviny Sámuel felvidéki magyar nemes és zseniális matematikus játszotta a fő szerepet. Ő azt tűzte ki céljául, hogy ezt az új Magyarországot térképen fogja ábrázolni. Mikoviny Németországban járt egyetemre, majd visszatért Magyar­országra, és Pozsony vármegyei mérnök lett. Az akkori Magyarországon ő volt az egyetlen civil mérnök, és életének hátralévő részében vizeket szabályozott, utakat, malmokat épített, majd 1735-ben kinevezték a selmecbányai bányatisztképző tanárának. Itt kezdett olyan tárgyakat tanítani, amelyek kapcsolatban álltak a térképészettel, a mérésekkel, a hidraulikával, a bányaműveléssel. A magyar műszaki felsőoktatás első professzora volt. Mikovinyt időnként behívták a hadseregbe is, és a lengyel határ térségében is végzett térképészeti felméréseket.

Gerardus Mercator atlaszának Magyarország-térképe, 1578. Mintha nem lett volna török hódítás… A térképet nagy méretben itt tudja megtekinteni.

Mikoviny a korszerű térképészetet művelte?

– Mikoviny nemcsak azért érdekes számunkra, mert a kor egyedüli magyar polgári térképésze volt, hanem azért is, mert egyértelműen a francia felvilágosodás eszmei világát képviselte. Ő hozta be az új módszereket Magyarországra, így sokkal pontosabban tudott mérni. Megjelent például a távcső, amely sokszorosára növelte a szabad szemmel történő észleléshez képest a mérések pontosságát. Mért földrajzi hosszúságot, szélességet, és háromszögelt, ami a felvilágosodás egyik legfontosabb mérési technikája volt. Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkésszel, történelemtudóssal és geográfussal együttműködve elkezdte a megyetérképek készítését. Ez a Habsburg uralkodónak lett volna fontos, de az országos térképezés gondolata a magyar nemesség tetszését nem nyerte el.

Az alattvalók a térképezésben mindig valami központosító célzatosságot láttak, aminek az a vége, hogy majd megadóztatják őket.

Ezért, amikor II. József korában elindultak az országos felmérések, a magyar nemesség foggal-körömmel ellenállt. Előfordult, hogy kidobták a templomtoronyból a mérnököt, máshol „csak” megverték… De a kataszteri felméréseket nem tudták megállítani, csak jelentősen hátráltatni, hiszen elsőrangú fontosságúvá vált az állam erőforrásainak fölmérése, valamint az állami adminisztráció, a közigazgatás szervezése. És persze ott voltak a katonai szempontok, amelyek jelentősen formálták a következő időszak térképeit.•