Merre tart a daganatos betegségek elleni küzdelem?
Bár ez a sokféleség azt jelenti, hogy aligha várhatunk minden daganattípus ellen egyformán hasznos „adu ász” megoldást, mégsem kell lemondani a sikeres kezeléséről. Ma már egyre pontosabb és célzottabb terápiás eljárások léteznek, mégis a legfőbb védekezés a megelőzés, a korai észlelés, valamint a személyre szabott kezelés. Minél korábban vesznek észre egy daganatot, annál kisebb a valószínűsége, hogy agresszívebb sejtcsoportok alakuljanak ki, és a betegség sokkal nehezebben legyen kezelhető. Emellett az is elmondható, hogy molekuláris szinten minden daganat egyedi, és ezért kezelésük is egyedi megközelítést igényel.
A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM) Kutatóintézet munkája az öregedéssel kapcsolatos betegségekre fókuszál, így hát a daganatos betegségeknek is, melyek többnyire időseket érintenek – bár egyre nő az esetszám a fiatalabb populációban is –, kiemelt helyük van az intézet profiljában. A HCEMM Szegedi központjában három kutatócsoport is foglalkozik ezzel a tudományterülettel.
Genom integritás és DNS-hibajavítás
Dr. Pankotai Tibor vezeti a kutatócsoportot, amely a sejtek önjavító képességét veszi górcső alá. Mivel az örökítőanyagot érintő hibák elkerülhetetlenek, naponta akár egymillió DNS-hiba alakulhat ki egyetlen sejtben, rendelkezésükre állnak specifikus eszköztárak arra, hogy kijavítsák őket. Sajnos e DNS-hibajavító mechanizmusok sem tökéletesek, és idővel veszíthetnek a hatékonyságukból. Ilyenkor egyre több hiba csúszik át a rostán, kialakul a genom instabilitásnak nevezett állapot, amikor a sejtben az örökítőanyagában (azaz a DNS-ben) tárolt információ egyre jobban szétzilálódik. Ebben az állapotban a sejt könnyen halmozhat fel olyan hibákat, amelyek hatására daganatképződési folyamat indulhat el.
A hibák azonban fontos tájékozódási pontot adhatnak a betegség elleni küzdelemhez – ezek hasznosításán dolgozik dr. Pankotai Tibor csapata is. A véráramban sokféle anyag kering szabadon, egyebek között sejtekből, így daganatsejtekből származó DNS is. Ezt, illetve a DNS-ről átíródó RNS-molekulákat egyszerű vérvétellel is kinyerhető vérplazmából elválasztva a kutatók felfedhetik, milyen hibák terhelik a sejteket, hol kezdődött el daganat növekedése, és az elérhető eljárások mely kombinációja a leghatékonyabb ellene. Amellett, hogy a módszer érzékenyebb még a mai képalkotó műszereknél is, a szöveti mintavétel, a biopszia gyakran nehézkes és kényelmetlen eljárását, az abból kinyert információt is kiegészítheti és pontosíthatja.
Rák genomika és epigenomika
A DNS-ben kódolt információt érintő hibák ugyanakkor csak a kép egy részét mutatják meg. A 2000-es évek elejével gyorsan kezdett tért nyerni az epigenetika kutatása is. Az epigenetika olyan folyamatokat vizsgál, amelyek befolyásolják a gének működését, de nem a DNS-molekulában kódolt információ, hanem például a DNS-hez kapcsolódó más anyagok által. Ebben a környezeti hatások szerepe gyakran jelentős.
A kutatócsoport dr. Pongor Lőrinc vezetésével azt vizsgálja, mi az epigenetika szerepe a daganatos betegségekben, főképpen a kutatásuk homlokterében álló kissejtes tüdőrák (Small Cell Lung Cancer; SCLC) esetén. Ez ma még igen nehezen kezelhető – a betegek durván 7 százaléka van életben öt évvel a diagnózis után. Ritka, hogy korán fedezik fel a daganatot, pedig kulcsfontosságú lenne; a biztos, korai észlelés legalább 30 százalék körülire növelné az életben maradás esélyét. A daganatsejtek ugyanis az észrevétlenül töltött idő alatt elterjednek, és olyan átalakuláson mehetnek át, amely rendkívül ellenállóvá teszi őket a kezeléssel szemben. Ebben fontos szerepe van az epigenetikai szabályozásnak.
Dr. Pongor Lőrinc csoportja igyekszik feltárni, hogyan zajlik az átalakulás; részben, mert ennek az ismerete kaput nyithat olyan gyógyszerek előtt, amelyek célirányosan hatnak a folyamat fontos lépéseire, részben azért, mert a tudás segíthet – hasonlóan a már említett, vérvételt alkalmazó módszerhez – az egyszerű, hatékony, olcsó diagnosztika megvalósításában, amely pontos információkkal látja el a kezelést tervező orvoscsoportot.
Rák mikrobiom
A diagnosztika „szent grálját” természetesen az előrejelzés jelenti: ha előre tudjuk, mely problémának magas a kockázata egy adott ember esetében, minek a megelőzésére kell fokozottan ügyelni. Bizonyos esetekben ez is elérhetőnek tűnik.
Dr. Juhász Szilvia kutatócsoportja az emberi mikrobiomot, a testünkben élő mikroorganizmusok – főleg baktériumok és gombák – közösségét vizsgálja. Az utóbbi évtizedek tudományos fejleményei rávilágítottak arra, hogy a korábban gondoltnál sokkal szélesebb körű, szinte az egész szervezetre kiterjedő befolyásuk van az egészségre; így érintettek a daganatos betegségek kialakulásában is.
Dr. Juhász Szilvia csoportja az emberi bélrendszerben élő Escherichia coli baktériumot vizsgálja. A testünk legtöbb mikroszkopikus lakója a bélrendszerünkben él, az E. coli pedig az egyik leggyakoribb ilyen élőlény. Sajnos azonban az emberek 4-5 százalékában olyan E. coli van, amelynek életműködései részeként egy colibactin nevű anyagot termel, ez pedig kárt tesz a környező emberi sejtek DNS-ében, így végső soron daganat kialakulását segítheti elő.
Ezeknek a baktériumoknak a jelenléte diagnosztikai jelleggel bírhat, ugyanis az E. coli megtalálható a székletben, az okozott kár pedig tipikus „ujjlenyomatot” hagy az emberi sejtek DNS-ében. Ez a jelenség pedig a ma használt, kényelmetlen és hosszadalmas kolonoszkópiánál lényegesen egyszerűbb diagnosztika alapjaként szolgálhat. Így ezeknek a káros E. coli változatoknak a korai kimutatása előre jelezheti a daganatos betegség kialakulásának kockázatát, még mielőtt maga a betegség kialakulna. Ez pedig már nem a személyre szabott terápia, hanem a személyre szabott megelőzés alapja lehet.•