Mi gátolja az innovációt az Európai Unióban?
Innováció, verseny és a szellemi tulajdonhoz való jog Európában címmel tartott vitaestet az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen (AUB) a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) február 22-én. A meghívott főelőadó Wolfgang Kerber, a Philipps-Universität Marburg Gazdaságpolitikai Tanszékének professzora volt.
Európában verseny van, és éppen ez a verseny teszi a kontinenst valóban erőssé – fejtette ki véleményét köszöntőjében Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetője.
A szakember meggyőződését fejezte ki, hogy Németország gazdasági és tudományos területeken elért sikerei kizárólag ennek a rivalizálásnak, illetve a föderációs struktúrának köszönhetők. Mint fogalmazott, amennyiben nem lennének rákényszerítve a piac szereplői, hogy újabb és újabb ötletekkel rukkoljanak elő, akkor egészen biztosan nem itt tartana az ország.
Verseny meggyőződésből
Kerber professzor szerint, noha Németország a kontinens legstabilabb országának tekinthető, mégsem ennyire kedvező az összkép. Magas a munkanélküliség, és a költségvetési hiány is kifejezetten magas, a munkaerő-piaci reform pedig évek óta várat magára, ráadásul a reálbérek az elmúlt években stagnáltak. Mindezek ellenére – hangsúlyozta – a német vállalkozások alkalmazkodóképessége és innovációs igénye komoly előrelépéseket eredményezett, ugyanis az innovátorok nem a gyors sikert tartották szem előtt, hanem hat-nyolc éves megtérülési ciklusokban gondolkoztak. Az Andrássy Egyetem vendégprofesszora fontosnak tartotta kiemelni, hogy Németországban az innováción nem az állami szubvenciót értették, az állam szerepe ugyanis kimerült a jogok biztosításában és az ösztönzésben. A német vállalatok gazdasági meggyőződésből vállalták fel a versenyt – fűzte hozzá.
A professzor előadásában arra is kitért, hogy Európában és az egész világon speciális problémát jelent a szellemi tulajdon védelme. Magyarázatképpen hozzátette: egyrészt teljesen szétszóródott a szabadalmi jog, másrészt egyelőre nem létezik közös szabadalmi hivatal sem, ezért minden egyes levédetés komoly fordítási költségekkel jár. Állítása szerint nincs egységes szabályozás sem, ezért nemritkán a versenyjog és a szellemi tulajdon jogának gyakorlása ütközik, és az előbbi jócskán korlátozza az utóbbit.
Erősítés kontra gyengítés
Lassan 120 éve tart az a vita, amely azt hivatott eldönteni, hogy erősítsük vagy gyengítsük a szellemi tulajdon jogait – jegyezte meg Kerber professzor, kiemelve: a nyolcvanas években az Amerikai Egyesült Államok hatására az erősítés melletti lobbi került előtérbe, és ez a folyamat nemcsak a tengeren túl, de az egész világon elterjedt.
Az internet megjelenése és a korlátlan letöltések hatására ez a folyamat tovább erősödött. Azonban – folytatta a professzor – az előző évtized közepén felerősödtek azok a vélemények, amelyek szerint éppen az innovációt gátolja ez a felfogás. Azóta számos tudományos vita folyt ebben a kérdésben, de előrelépés nem történt. A jelenlegi álláspont szerint a szabályok óvatos korrigálására van szükség.
A professzor elismerte ugyan, hogy néhány iparágban – például a gyógyszeriparban – nem annyira lényeges az innováció, mert a fejlesztésekből fakadó előnyök jóval kisebbek, mint az eredetileg várható volt, és az úgynevezett „koppintások” is közel hasonló sikereket eredményeznek, azonban a piac más szegmenseiben mégis rendkívül lényeges a szabadalmi jogok megszerzése. Emiatt rendkívül magas a szabadalmak megsértéséből fakadó eljárások száma. A professzor szerint ennek alapvetően az az oka, hogy egy-egy komplex termék esetén – például okostelefonok – több száz szabadalom szükséges, és minden egyes szabadalmat egyenként kell megszerezni. Ez nemcsak rengeteg költséggel és idővel jár, de ugyanakkor kifejezetten komoly zsarolási potenciállal ruházza fel a szabadalmak eredeti tulajdonosait. Ráadásul a szabadalmi hivatalok az új trend szerint már egyre kisebb fejlesztésekre is kiadnak szabadalmat, ami az intézmények túlterheltségét, lassúságát okozza, illetve a verseny további korlátozásával jár.
Az is rontja a helyzetet, hogy egyes vállalkozások kihasználják ezt a jogi hézagot, és tudatosan szabadalmi vitákat gerjesztenek. Ennek a lépésnek egyébként egyetlen célja van, a konkurencia blokkolása – fogalmazott Kerber professzor, kiemelve: bizonyos cégek arra specializálódtak, hogy rengeteg szabadalmat birtokoljanak. Nem használják őket, csupán birtokolják, hogy aztán pénzt szerezzenek, ez az elv pedig éppen a szabadalmak szellemiségével ütközik. A professzor kitért arra is, hogy a kialakult helyzet miatt egyre többen követelik a szabadalmi jogok eltörlését, és bár ő maga nem ért egyet ezzel, elismeri, hogy bizonyos esetekben csökkenti a vállalatok innovációs lehetőségeit. Mint mondta, az illegális másolások elterjedése egyértelműen rámutat a rendszer problémáira, azonban konkrét megoldási javaslata még senkinek sincs a kérdést illetően.
Visszaélések a piacon
A kialakult helyzetre megoldást jelenthet az úgynevezett „szabadalmi pool”, ami legalább két fél között (adott technológiára vonatkozó) létrejött keresztlicenc-megállapodást jelent. Ezek a szabadalmi poolok olyan példaértékű esetek, ahol versenytársak együttműködésével jönnek létre közös források, melyek mindegyik fél számára értéket termelnek, és emellett a költségeket is csökkentik. Ez a megoldás Wolfgang Kerber szerint jó hatással van a versenyre, ugyanis alapvető szabadalmak kerülnek bele a „poolokba”.
A professzor a szabadalmakat érintő problémák közül elsőként a Microsoft ügyét emelte ki. A vád annak idején arra vonatkozott, hogy a cég az operációs rendszeréből bizonyos fontos információkat nem tett elérhetővé még a szoftverfejlesztő vállalatok számára sem. Ez a magatartás pedig gátolja a versenyt és a további fejlesztéseket. Vajon kötelessége a Microsoftnak ezeket az információkat továbbadni? Bár az Európai Bizottság ítélete szerint kötelezték a céget a licencek szabaddá tételére, az ügy így is kiválóan példázza a versenyjog és szellemi tulajdon jogának konfliktusát. A professzor egyfajta kényszerlicencként aposztrofálta a kialakult helyzetet, és úgy vélekedett, hogy az európai versenyjogban a szellemi javakat bizonyos körökben azért érdemes lenne szabaddá tenni. Ennek mértéke azonban – ismerte el – továbbra is vitatott.
A Microsofthoz hasonló problémát jelent a Rambus Inc. helyzete, a műszaki vállalat ugyanis nem a gyártásra és termelésre helyezi a hangsúlyt, hanem a szabadalmak begyűjtésére – már most is hatalmas portfólióval rendelkezik. A professzor szerint a cég „csalárd módon” viselkedik, és kihasználja azt a jogi kiskaput, amely lehetővé teszi a szabadalmak bekebelezését. Mint közölte, nincs egységes álláspont arról, mikor és hogyan avatkozzon be a hatóság ilyen ügyekben. Véleménye szerint a szabadalmi jog körüli hiányosságok vezettek ehhez a helyzethez. Hozzátette azt is: annak ellenére, hogy a versenyjog és a szellemi tulajdon jogának egyaránt az innovációt kellene ösztönöznie, gyakran mégis konfliktusokat okoz, és gátolja a verseny kialakulását.
Wofgang Kerber professzor álláspontja szerint abszolút jogokat nem követelhet magának egyetlen tulajdonos sem, ugyanakkor elismerte: a jelenlegi szabályozási rendszer távol áll attól, hogy megfelelő feltételeket tudjon megszabni a piac szereplői számára.•
Magyarországi munkájuk célja a demokratikus fejlődés segítése és a piacgazdaság megszilárdítása. A parlamenti demokrácia eljárásait és a szociális piacgazdaság rendezőelveit világossá és átláthatóvá kell tenni a széles néprétegek számára – vallják. Ebből következően fő céljuk, hogy minél több embert megnyerjenek a politikában való aktív részvételre, különös tekintettel a nőkre és a fiatalokra, valamint felkészítsék őket közfeladatok ellátására.