Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szakemberek felismerjék: a zaj problémát jelent az emberiség számára. Méghozzá nem is akármilyet! Napjainkban a halált okozó kör­nye­zet­káro­sító hatások között a lég­szennye­zés után a második helyen a zajszennyezés áll. Ennek hatásai az esetek többségében csak hosszú idő után jelentkeznek, így ki­feje­zet­ten nehéz a zaj és a károsodás közötti kapcsolatot kimutatni. Meglepő módon nem új keletű kérdésről van szó. Már az ókori Rómában is szabályozták a vasalt kerekű szekerek mozgását, a középkorban pedig egyes városokban egyenesen megtiltották a lovon való éjszakai közlekedést. Egy biztos, az elődeinket körülvevő zajok mértéke össze sem hasonlítható a modern kori állapotokkal.

Mennyi az annyi?

Az Európai Unió 2002-ben fogadta el azt az irányelvet, amely stratégiai zajtérképek és ezeken alapuló védelmi intézkedési tervek készítését írta elő. Az európai államok közösen határozták meg a környezeti zajforrások fő kategóriáit, melyek emberi tevékenységen alapulnak, így azonosításuk egyszerű. Az öt legmeghatározóbb zajforrás: a közúti, a légi, a vasúti közlekedés, az ipari eredetű és a szabadidős tevékenység. A szakzsargon szerint zajnak minősül minden nemkívánatos, illetve túl hangos hangjelenség, amely zavarja az életfunkciónkat, munkánkat vagy pihenésünket.

A hangerő mérésére a decibel – röviden dB – mértékegységet használjuk. A felmérések szerint Európa lakosságának 65 százalékát nap mint nap 55 dB szintű zajterhelés éri, ami kisebb alvás­zavarokat okozhat, a kontinensen élők közel ötödénél (17 százalék) a 65 dB-es terhelés már kimutatható károsodással jár. A mintegy 750 milliós földrész lakossá­gának 1,4 százaléka pedig már olyan súlyos, 75 dB feletti zajterheléssel él együtt, amely meg­haladja az egészség­ügyi határértéket. Ezek a rendkívüli körülmények a vissza­fordít­hatat­lan hallás­károsodás mellett ideg­rendszeri és agyi károsodással is járnak, nem beszélve az alvási zavarokból adódó fáradtságról vagy a magas vérnyomásról.

A zajterhelés hosszabb távon kihat az ember munkahelyi teljesítményére is, a gyerekeknél pedig tanulási nehézsé­geket okozhat. Egyes orvosi szakvélemények szerint a zajproblémák felelnek a 8-10 évvel rövidülő élettartamért is. A csend hiánya az állat­világ­ban is következ­mé­nyek­kel járt: némely fajok ugyan képesek voltak alkalmazkodni a meg­változott városi környezet­hez, ám a többség a zajszint emelkedése miatt fokozatosan kiszorult a jellemző elő­fordulási helyéről. A városi madarak például a nagy zajban kevésbé tudnak kom­muni­kálni, megfigyelték, hogy az utóbbi években jóval hangosabbak lettek.

De pontosan milyen zajok hány decibellel terhelik a szervezetünket? Egy szélcsendes erdőben a fák lombjainak susogása mindössze 10-20 dB-es hangerősséggel jár, ezzel szemben a nagyvárosokban 40 dB feletti értéket mérnek minimum. Az emberi szervezet az 50 dB-es hangerejű hangokat még kifejezetten jól tolerálja, a hétköznapi társalgás hangerőssége sem haladja meg a 60 dB körüli értéket, fájdalom­küszöbünk pedig 120-130 decibel közelében van, magasabb értékű zaj már halláskárosodást, ezenkívül agyi és ideg­rendszeri károkat is okozhat. A HÉV mellett állva már 80 dB-lel terheljük szerve­ze­tün­ket, egy koncert zaj­szintje akár 100-110 dB-re ugrik, és ezt a szintet éri el egy lánc­fűrész is. A rep­téren még ennél is ártalma­­sabb a zaj­­szint. A jet­motoros gépek 120-130 dB-re „képesek”, és az utazóktól búcsúzók­nak is kijut a hang­erőből a távolabbi repülő­téri teraszon, igaz, a zaj ott mintegy 80 dB-re mérséklődik. De ne becsüljük le az átlagos irodai zajokat sem – a számító­gép zúgását, a fény­másolók hangját és a telefon­csörgést –, hiszen munka­­­napokon akár 10-12 órát vagyunk kitéve a folyamatos hang­hatásoknak.

Az alvás igazán akkor számít pihentetőnek, ha a zajterhelés nem haladja meg a 15-20 dB-t, 55 felett az alvó ember szív­veré­se fel­gyorsul, vér­nyomása és vér­cukor­szintje meg­emelke­dik, valamint megnő a vérben a szabadon áramló zsír­­sejtek száma is. Fontos szempont, hogy a 100 dB nem kétszer olyan hangos, mint az 50 dB. A hangerő érzéke­lése egyrészt mindig szubjek­tív, és az egyedi halló­képesség­től függ, másrészt a 10 dB-es hang­erő­­növeke­dést nagyjá­ból kétszer olyan hangosnak érzékeljük.

Kétes dicsőség

A legszebb óváros, a legnépszerűbb téli vásár, a legvonzóbb turisztikai célpont – a települé­­sek szívesen büszkélked­nek bizonyos listákon elfoglalt előkelő pozíciókkal. Nos, a világ legzajosabb városa címért soha senki sem akar „ringbe szállni”, a WHO azonban összetett vizsgálatok alapján felmérte, hol uralkodnak áldatlan állapotok a zaj­szennye­zést illetően. A szervezet néhány éve készült tanulmányában hihetetlen különbségeket lehet felfedezni. A kutatók szerint Újdelhiben az emberek füle 20 évvel „idősebb”, mint a hasonló korú, ám csendes faluban élőké. A nem túl dicsőséges lista élén kínai megapoliszok, míg a végén két európai város, Zürich és Bécs szerepel. A kétes dicsőséget jelentő címért szinte minden kontinensen éles a verseny, és évről évre változik a sorrend az egyes nagyvárosok között.

Guangzhou (Kanton) feltehetően egyetlen turisztikai kiadványában sem fogja feltüntetni az említett listán szerzett első helyét. A Hongkongtól mintegy 120 kilométerre fekvő kínai kikötővárosban a megszokott problémák – forgalom, építkezések – mellett az áruházakban felszerelt, népszerű slágereket játszó hangszórók súlyosbítják a helyzetet, amit az is tetéz, hogy a hangosbeszélőkön kihagyhatatlan akciókat hirdetve csábítják be a vásárlókat az üzletekbe. A város egyes részein a lakók szinte sosem nyitják ki az ablakokat. Tokió lakóinak száma körülbelül 40 millió, az agglomerá­ció­ban élőkkel ez tovább nő, és a fil­mekből jól ismert tömeg­jelenetek a vasúti és metró­szerelvények­nél valóban minden­napo­sak. Ráadásul Japánban hangos­bemon­dón tájékoztatják a közlekedő­ket a szerelvé­nyek érkezéséről, az ajtók záródá­sáról és az indulásról. A tokióiak egy része már fül­hallgató­val vagy fül­dugóval védekezik az állandó zaj ellen. Nem sokkal jobb a helyzet São Paulóban sem, ahol a zaj­szennye­zés első­sorban a szegény­séggel és a kaotikus közlekedéssel függ össze. Miután a legnépesebb brazil városban élők többsége ingázik, folyamato­sak a dugók a városban és a környékén, a leg­gazdagab­bak pedig egyre gyakrab­ban a helikopte­rezést választják a piros lámpáknál való bosszantó és unalmas várakozás helyett. A tenger­parttól 60 kilo­méterre fekvő metro­polisz egy élhetőbb tömeg­közleke­dési rendszer ki­dolgozásába kezdett, hogy 2030-ig valamelyest csökkentsék a túlzsúfoltságot.

Van egy város, amelyik sosem alszik. Ez New York. A Nagy Alma egyes részein éjjel három órakor sem sokkal kisebb a nyüzsgés, mint délelőtt 11-kor. Az örökké pulzáló városban folyamatosak az építkezések, és turisták milliói fedezik fel maguknak napról napra az úti­könyvek­ben felsorolt nevezetességeket. Némely kutatások már arra is rávilágítottak, hogy New York leghangosabb negyedeiben a gyermekek növekedésére és fejlődésére is hatással vannak a zajok. Minél nagyobb a hangterhelés, annál súlyosabbak az olvasással, figyelemmel és problémamegoldó képességekkel kapcsolatos gondok. Nem meglepő, hogy 2016-ban Sounds of New York City (New York város hangjai) elnevezésű projektet indítottak, melynek részeként akusztikus érzékelőket helyeztek el a város több pontján. Ezek nem csupán a zajszintet mérik, hanem a zaj forrását is be tudják azonosítani.

A 17 millió lakosú Kairóban már egy 2007-es felmérés is elkeserítő eredményeket mutatott, és azóta sem javult a helyzet. A tanulmány készítői akkor úgy fogalmaztak, hogy zajterhelés szempontjából Egyiptom fővárosában élni pontosan olyan, mintha egész nap egy gyárban dolgoznánk. Az átlagos zajszint 90 dB, mely szinte sosem csökken 70 alá. És hogy Európa se maradjon ki a felsorolásból, Spanyolország egyik legnépszerűbb városában, Barcelo­ná­ban kiemelkedően erős a közúti, a légi és a vasúti forgalom. A turistáknak és a latin vérnek köszönhetően pedig az éjszakai élet tovább fokozza a problémát; a hangos klubok és bárok közelében élők nemigen tudnak mélyen aludni. Az éjszakai zajszint gyakran eléri a 60-65 dB-t.

Magyarországot is erősen érinti ez a kérdés, ugyanis hazánkban több mint kétmillió ember él zajszennyezett területen. Budapesten a WHO 35 audiológus bevonásával hat éven át tartó kutatásának eredményei szerint az Astoria és a Blaha Lujza tér közötti szakasz, a Ferenc körút és az Üllői út találkozása, illetve a Nyugati pályaudvar környéke, valamint a Margit körút tartozik a legzajosabb helyek közé. Ugyancsak halmozottan hátrányos környéknek minősülnek az autópályák bevezető szakaszai. A Herman Ottó Intézet meg­bízásá­ból 2018 végén tovább bővült hazánk zaj­térképe, mely­re a főváros mellett fel­került Szeged, Miskolc, Debrecen, Nyíregy­háza, Pécs és Győr is. A zajtérkép elkészítése meg­lehetősen összetett feladat. Budapest esetében például több millió ponton kell hosszú időn át különböző napszakokban adatokat rögzíteni, a teljes zajtérkép pedig úgy 240 millió adat átlagolásából született meg.

Mit tehetünk ellene?

A forgalmasabb bevezetőutak körül – ahol az épületek elhelyezkedése megengedi – egyre több helyen építenek zajárnyékoló fala­kat, melyek nagymértékben csökkentik a forgalom okozta problémát. A legjobb minőségű falak akár már 12-13 dB-es tompításra is képesek. Az autópályákat manapság egyre távolabb építik a lakott területektől, a legújabb tervekben már olyan nyomvonalak szerepelnek, melyek közelében nincsenek lakóépületek. A lakás­felújítások során pedig folyamatosan jelennek meg a megfelelő hanggátlással rendelkező ablakok. A tudatos közlekedés­tervezés a villamos­sínek zaj­szigetelésével tehet egy újabb lépést az élhe­tőbb városokért, a technológiai fejlesztésnek köszönhetően a sínek sehol sem érintkeznek a pálya­testtel. A vasúti forgalom esetében a tervszerű járműpark-meg­újítás­sal és pálya­­fel­újítás­sal le­het kedvező eredménye­ket elérni. A közlekedési hálózat módosítása, vagy akár a forgalom elterelése mind-mind előre­mutató lépésnek minősülhet a belvárosokban élők számára. Komoly gondot okoz a repülőgép-forgalom is azokon a településeken, melyek közel fekszenek a repterek kifutópályáihoz. A légi folyosók városo­kat érintő szakaszain nemritkán 5-10 percenként húz kondenzcsíkot maga után egy-egy légi jármű, ezért mind több városban megtiltják az éjszakai repülést, a pilótáknak meg az egyre meredekebb felszállást és ereszkedést írják elő.

Kínában egészen drasztikus lépésre szánták el magukat. Számos nagyvárosban akusztikus kamerák pásztázzák a dudáló sofőröket, és a felvételek alapján a rendőrség dönti el, hogy indokolt volt-e a hangjelzés használata. Amennyiben túlzónak ítélik a türelmetlenséget, a vétkes 16 dollárnak megfelelő összegű bírságra számíthat. Európában is számos új projekt indult, Párizs három forgalmas sugárútján egyenként 250 méteres szakaszon fektettek le újszerű aszfaltot, ezzel jelentősen csökkentik a gépjárműforgalom okozta zajt, nyaranta pedig vízzel hűti a környezetét. A francia cégek által kifejlesztett útburkolat világosabb, ezért kevesebb fényt nyel el, emellett a szokásosnál porózusabb, hogy képes legyen a víz tárolására és a környezet hőmérsékletének csökkentésére anélkül, hogy veszítene a tartósságából. A New York-i metróhálózat fülsüketítő csikorgását gyakoribb karbantartással próbálják orvosolni. Az éles kanyarok sínpályáit rendszeresen olajozzák, csendes vonatkerekeket és testre szabott fékezőrendszert használnak.

Természetesen mi magunk is tehetünk a zajártalom ellen. A stand-by üzemmódban hagyott számítógépek, televíziók és egyéb elektromos eszközök is adhatnak ki hangot. Zenehallgatáskor sose használjunk maximális hangerőt a fülhallgatóinkon, hiszen ezek az eszközök közvetlenül a fülünkbe irányítják a hangot. És mondhatunk nemet is a feles­le­ges géphasználatra. Feladva kényelmünket, hagyjuk néha „pihenni” az autónkat, a tévét, használjuk ritkábban a porszívót vagy nyáron a fűnyírót.

Az ENSZ előrejelzése szerint a 21. század közepére a Föld lakosságának a kétharmada városokban fog élni, ami jelentősen növeli a zajszennyezés mértékét. Az emberiség sokáig úgy tekintett a zajra, mint a nagyvárosi élet elkerülhetetlen velejárója, és nem is próbálta kontrollálni vagy csökkenteni a káros hatást. A néhány éve indult kezdeményezések és programok még nem értek el igazi áttörést ezen a területen. Pedig a világszervezet egy korábbi becslése szerint csak Európában évente félmilliónál több egészségesen eltölthető életév megy „veszendőbe” a zajártalom miatt, és évente mintegy háromezren halnak meg a zaj okozta szívbetegségben. Erre a felettébb súlyos problémára hívja fel a figyelmet 1996 óta a zajszennyezés elleni világnap, amelyet minden évben április utolsó szerdáján tartanak.•