2014. június 2.

Szerző:
Lantos Mihály európai és magyar szabadalmi ügyvivő

Néhány gondolat a tanúsító védjegyekkel kapcsolatban

Magyarország egyike azon országoknak, ahol a védjegyjog lehetővé teszi tanúsító védjegyek bejelentését és lajstromozását. A Védjegytörvény (1997. évi XI. törvény) 101. cikke speciális szabályokat határoz meg az ilyen védjegyek engedélyezésének feltételeit és használatát illetően.


Jogi értelemben a tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meg­határozott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat a megjelölés használata révén oly módon különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy a tanúsító védjegyhez tartozó feltételrendszerben leírt minőségüket tanúsítja. A jogosultnak komoly jogi eszköztára van arra, hogy a megjelölés használatát ellenőrizze, és a nem megfelelő minőségű árukkal kapcsolatban használatukat megvonja. Jellegzetesen ilyen megjelölés például a gyapjúáruknál használt háromkarikás „gyapjú” jel vagy korábban a „Kiváló Áruk Fóruma” tanúsítvány stb.

A védjegytörvény a tanúsító védjegyek lehetséges jogosultjai közül kizárja mindazokat a természetes vagy jogi személyeket, akik a meg­jelölendő terméket értékesítik vagy a szolgáltatást nyújtják, illetve akik nem függetlenek az ilyen árukat előállító vagy ilyen szolgáltatásokat nyújtó vállalkozástól.
A tanúsító védjegyek jogosultja ezért a védjegyet maga nem használhatja, azonban engedélyezheti annak mások általi használatát a feltételrendszerben meghatározott és előírt minőségi követelményeknek megfelelő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.

A tanúsító védjegyek megszerzésével kapcsolatos további követelmény, hogy a jogosultnak egy szabályzatot kell benyújtania, amelynek tartalmaznia kell a többi között az ilyen védjegy használatával tanúsított adott minőség meglétének feltételeit és az ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.
Bár a hazai szabályozás modern, és a nemzeti védjegyekkel kapcsolatban jól funkcionál, problémát jelenthet, hogy nálunk nemcsak nemzeti úton lehet védjegyjogosultságot szerezni, hanem erre további két lehetséges út kínálkozik, nevezetesen közösségi védjegyek szerzése révén, amely védjegyek egyöntetű oltalmat biztosítanak az Európai Unió minden tagországában, továbbá a Madridi Egyezményen alapuló rendszer keretében nemzetközi védjegybejelentés révén. Tudni kell, hogy egy nemzetközi bejelentés mindig valamely tagországban tett védjegybejelentésen vagy lajstromozott védjegyen alapul, és fő jellemzőit az alapbejelentés jellemzői határozzák meg.

A tanúsító típusú védjegyekkel kapcsolatos problémák egyik csoportja a Magyarországon oltalmazni kért és ezért Magyarországra kiterjesztett hatályú nemzetközi védjegyekkel összefüggésben merül fel. A Madridi Egyezmény számos tagállamában egyáltalán nem léteznek tanúsító védjegyek.

Mi történik akkor, ha egy tagállamban szokásos nemzeti védjegyként nyújtanak be és lajstromoznak egy megjelölést (mert abban az országban nincs lehetőség tanúsító védjegy szerzésére), ugyanakkor ennek a védjegynek a természetéből nyilvánvaló, hogy a jogosult maga nem kívánja használni a védjegyet, hanem mindössze engedélyt kíván adni azok számára, akik garantálják a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások bizonyos tervezett minőségét vagy tulajdonságát (azaz szándékuk szerint a nemzeti védjegy egy tanúsító védjegy funkcióját tölti be), és a jogosult a Madridi Egyezmény vagy Protokoll keretében erre a nemzeti bejelentésre alapozva kíván oltalmat szerezni? Ebben az esetben a jogosult csak úgy szerezhet oltalmat, ha nemzeti védjegyének oltalmát kiterjeszti az általa megcélzott, ún. „megjelölt” tagországokra. Az ilyen kérelem normál (nem tanúsító) védjegyeket eredményez az összes megjelölt tagországban, mert az alapbejelentés is normál (tehát nem tanúsító védjegy volt) még akkor is, ha egy vagy több megjelölt tagországban a tanúsító védjegyek önmagukban ismertek és engedélyezhetők. A nemzetközi bejelentési rendszer ugyanis nem teszi lehetővé a bejelentők számára, hogy a különböző fajtájú (normál, tanúsító, kollektív stb.) védjegyek közül válasszanak, még akkor sem, ha ennek jogi lehetősége az adott országban fennállna, és csak az alapvédjegy lajstromozható annak a származási országban tett formájában.

Ebben a tekintetben a madridi rendszer jelentősen különbözik a szabadalmi bejelentéseknél ismert PCT rendszertől, mert a PCT rendszer minden megjelölhető tagország vonatkozásában választási lehetőséget nyújt különböző lehetséges védelmi formák között (szabadalom vagy használati mintaoltalom, esetenként mindkettő). Feltételezhető, hogy ennek oka, hogy a madridi rendszer megszületésekor még nem voltak a különböző védjegytípusok (pl. kollektív védjegy vagy tanúsító védjegy) ismertek, és a rendszer létrehozásánál semmilyen választási lehetőséget nem biztosítottak. A madridi rendszert azóta sok szempontból továbbfejlesztették, de a megjelöléskori választás lehetőségét nem biztosították.

Védjegyek esetében a nemzetközi védjegy-bejelentési rendszer használata oda vezet, hogy azokban a tagállamokban, ahol létezik a tanúsító védjegy intézménye, ezt a speciális védelmi típust akkor sem lehet igénybe venni, ha nemzeti úton egyébként lehetséges lenne, mert a nemzetközi bejelentést megalapozó származási országban nem lehet tanúsító védjegyet bejelenteni. Aki tehát ragaszkodik ahhoz, hogy az általa megcélzott országokban a megjelölésre tanúsító védjegyet szerezzen, annak le kell mondania a madridi rendszer által nyújtott előnyökről.

A tanúsító védjegyeket érintő másik, de eltérő okból problematikus terület a Közösségi Védjegyrendszer (CTM). Ilyen védjegyek esetében a jog ismeri az Együttes Közösségi Védjegyek (CCTM-ek) fogalmát, nem ismeri azonban a Tanúsító Védjegyeket. A Közösségi Védjegyekkel kapcsolatos rendelkezések fejlődése minden bizonnyal változást hoz majd ebben a tekintetben, és valószínűleg bevezetik majd a Tanúsító Közösségi Védjegyeket is. Jelenleg a tanúsító védjegy által nyújtott speciális védelmet igénylők számára közösségi szinten közvetlen lehetőség nincs, ugyanakkor a probléma megkerülésére (minden esetben kompromisszumok árán) csak két lehetőség kínálkozik. Az első, hogy Együttes (kollektív) Közösségi Védjegyre irányuló közösségi bejelentést nyújtanak be, és úgy használják, mintha az tanúsító védjegy lenne. Bizonyos szempontokból most ez tűnik a legjobb megoldásnak, bár az Együttes Közösségi Védjegyeknek más alapfunkciói vannak, és az ilyen CCTM-ek tanúsító védjegyként történő használata helyenként problémákkal járhat. Sajnos ezen a téren az oltalom terjedelmét és korlátait illetően nincs még kialakult bírósági gyakorlat, de a vonatkozó cikkelyek és szabályok megfogalmazásából markáns különbségek határozhatók meg az Együttes Közösségi Védjegy és a Tanúsító Védjegy funkciója között, mely utóbbi közösségi szinten még nem létezik.

A második alternatív kerülő megoldás egy normál Közösségi Védjegybejelentés benyújtása, és ennek a közösségi védjegynek de facto tanúsító védjegyként történő használata.

Ebben a tekintetben felmerül a kérdés: azokban az országokban (vagy a Közösség vagy a madridi rendszer tagállamaiban), ahol lehetőség van tanúsító védjegy megszerzésére, vajon ez a fajta védelem (tehát a tanúsító védjegy) képezi-e az egyetlen jogi lehetőséget, ami garantálni tudja, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások minden esetben egy meghatározott minőséggel vagy egyéb tulajdonságokkal rendelkezzenek, illetve ilyen vagy ehhez hasonló funkció betölthető a normál (azaz nem tanúsító) védjegyek megfelelő használatával is?

E cikk szerzőjének az a véleménye, hogy bizonyos együttlétezésnek és átfedésnek lennie kell a két védelmi típus között, minthogy a védjegyjogosultaknak jogukban áll, hogy mások részére a megjelölés használatára csak adott feltételek betartásával adjanak használati engedélyt, illetve a feltételek megszegőinek a használatot megtiltsák. Ezen túlmenően, a hatályos jog alapján a védjegyjogosultnak jogában áll bizonyos minőséget vagy jellemzőket megkövetelni az áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában a védjegyhasználati engedély feltételeként, és ezek a feltételek olyan minőségi előírásokat is tartalmazhatnak, amelyek megegyeznek vagy hasonlóak a tanúsító védjegyre vonatkozó minőségi követelményekhez. Amennyiben az így használt védjegyek jogosultja következetesen betartja az előírt minőségi normákat, a fogyasztók megismerik és megszeretik a védjegyet, és tudatukban a megjelölés idővel összekapcsolódik a feltételül szabott minőséggel ugyanúgy, mintha tanúsító védjegy lenne. Normál védjegyek esetében azonban a megjelölést maga a védjegyjogosult is használhatja, és nincs szükség a védjegylajstromban tárolt és bárki számára hozzáférhető szabályzat elkészítésére és használatára.

Ha eljárási szempontból vizsgáljuk a védjegyjog megszerzésének három említett lehetséges módját (nemzeti, nemzetközi és közösségi védjegy) egy olyan tagállamban, ahol a három lehetőség közül csak egyetlenegy teszi lehetővé a tanúsító védjegy megszerzését, méltánytalannak találhatjuk, hogy a nem-nemzeti utat választó bejelentők nem szerezhetnek tanúsító védjegyet, azaz joghátrányba kerülnek a nemzeti úton szerzett védjegyek jogosultjaihoz képest. A közösségi és a madridi rendszer alapelve ugyanakkor az, hogy az így szerzett védjegyjogok teljesen egyenértékűek legyenek a nemzeti úton szerzett jogokkal.
Ez de facto azt jelenti, hogy az ilyen védjegyjogosultak nem használhatják ki azokat a speciális előnyöket vagy jellemzőket, amelyeket a tanúsító védjegyek nyújtanak a jelzett minőség igazolására és védelmére.

E cikk egyik célja az volt, hogy felhívja az érdekeltek figyelmét erre a jogi problémára, és tanácsot adjon olyan esetekre, amikor más országokban kívánnak hasonló oltalmat szerezni. Egy másik cél az volt, hogy felhívja a figyelmet a tanúsító védjegyek különleges voltára és használatának, igénybevételének jelenleg fennálló lehetőségeire.
Egy tanúsító védjegy értéke ugyanis felbecsülhetetlenül naggyá válik, ha a szabályokat könyörtelenül betartják és betartatják, és az áruk vagy szolgáltatások olyan jellemzőit tanúsítják általa, amelyek révén a fogyasztók a tanúsított terméket fokozott bizalommal választják.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka