Lehet bolygatni az erdőket!
Pedig az ilyen természetes bolygatások bizonyos mértékig és gyakorisággal minden erdei ökoszisztéma velejárói.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) erdőökológiai kutatócsoportjának munkatársai – nemzetközi kutatás keretében – az egyes erdőgazdálkodási módok hatását tanulmányozták. A természetes bolygatások három fő jellemzőjét: a gyakoriságukat, az általuk érintett területek átlagos nagyságát, továbbá az intenzitásukat vizsgálták. A klímaváltozás miatt a rovarkártevők pusztításai és az erdőtüzek gyakoribbá váltak, ezért a kutatóknak szükségük volt a korábbi, természetes referenciákra. A bolygatások mértékét, gyakoriságát és intenzitását egy háromdimenziós ábrán megjelenítve összevetették az adott terület erdőgazdálkodásának jellemzőivel.
Az összehasonlítás rávilágított arra, hogy a különböző üzemmódok hatásai más-más mértékben térnek el a természetes bolygatásokétól. Míg a sarjaztatás, illetve a vágásos gazdálkodásra jellemző tarvágás és a fokozatos felújítás sajátosságai alig vannak átfedésben a természetes bolygatások jellemzőivel, addig a folyamatos erdőborítást biztosító szálalásos gazdálkodási módok hatásukat tekintve sokkal közelebb állnak ahhoz.
A kutatás eredményei szerint olyan táji szintű, mozaikos gazdálkodásra lenne szükség, amely integrálja a védett idős erdőfoltokat, az erdei vizes élőhelyeket és azokat a gazdasági művelés alatt álló erdőtömböket, amelyekben megtalálhatók a természetközeli erdők legfontosabb elemei: a nagy méretű, idős habitat fák, valamint a fekvő és álló holtfák.•
