Az Európai Unió tagországai 1990-hez képest 2020-ra 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Egyes vélemények szerint 30 százalékos visszafogást is kibírnának. Magyarország 1987-hez képest napjainkra 36 százalékkal mérsékelte kibocsátását, de bőven maradt még lehetőség a további csökkentésre, különösen a közlekedés és az épületek szigetelésének korszerűsítésével. Az Ecofys nemzetközi kutatóintézet tavalyi tanulmányából az derült ki, hogy a magyar gazdaságban a 30 százalékos kibocsátáscsökkentést célzó befektetések is rentábilisak. Akkor lépjük ezt meg a nagy egész, a bolygó védelme érdekében. Mi is, mások is.
A világ vezetői már felismerték – szavakban mindenképpen –, hogy az ökológiai, gazdasági és szociális válság egymásból táplálkozik. Világossá vált, hogy a gazdasági válság további mélyülését csak a biodiverzitás megőrzésével és a természeti erőforrások fenntartható használatával kerülhetjük el. Az idén tavasszal útnak indított Svájci–Magyar Együttműködési Program is arra fókuszál, hogy minél szélesebb körben tudatosuljon: a biológiai sokféleség megőrzése nélkül a gazdaság sem képes teljesíteni.
Hiába tudjuk, mit kellene tennünk, a mai napig nem sikerült megállítani az élővilág változatosságának pusztulását. Ennek okait elemezve belátható, hogy hatékony eredményt csak komplex megközelítésben lehet elérni. Össze kell tehát fognia közgazdásznak és politikusnak, természetvédőnek és kutatónak a minden szereplő számára optimális megoldások megtalálása érdekében. Egyébként belefulladunk az általunk „gyártott”, szén-dioxiddal dúsult légkörű levegőbe, vagy éhen halunk a halaktól „mentesített”, elszennyezett vizek partján.
Ha valóban a zöldgazdaság a megoldás, élnünk kellene az általa kínált lehetőségekkel.•