Kiszáradó hegyi patakok
Kép: HUN-REN ÖKEzt a jelenséget vizsgálták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai a Mecsekben. A kutatók a funkcionális összetétel átalakulására voltak kíváncsiak – azonos funkciót jelent, ha különböző fajok ugyanúgy táplálkoznak, ugyanolyan méretűek és ugyanolyan körülményeket kedvelnek –, azt vizsgálták, hogy a közösség e funkciói hogyan változnak a kiszáradás hatására. Míg a rezisztens funkciók segítségével az állatok helyben képesek túlélni a kiszáradást, addig a reziliens funkciók az állatok visszatérését segítik, amikor a meder újra megtelik vízzel.
A fajoknak egyszerre rezisztens és reziliens funkciói is lehetnek. Például egy nagy testű (tehát reziliens) állat olyan tojásokat rakhat, amelyek rezisztensek, vagyis túlélhetik a kiszáradást. Az ökológusok szerint, amikor korábban állandó vízterek először száradnak ki, akkor főleg a rezisztens funkciók segítik a fajok túlélését. Emiatt a kiszáradó patakok élőlényközösségeiben nagyobb lesz a rezisztens funkciók aránya, mint az állandó vizek közösségeiben. Azonban elképzelhető, hogy ez csak a kiszáradások megjelenésének kezdeti időszakában van így, de az is lehet, hogy a növekvő kiszáradás miatt olyan ritkán lesz víz a mederben, hogy azt csak néhány faj tudja majd elviselni.•
Címlapkép: HUN-REN ÖK
