A szellemi tulajdon védelme régi időkre nyúlik vissza, az első kizárólagos szabadalmi jogot Filippo Brunelleschi itáliai építész kapta 1421-ben, egy kőszállításra használható, emelő­szerkezetes uszály gyártására. Az eltelt 600 esztendő alatt be­­épült a technika világában elmerülő emberiség tudatába ez a lehetőség, vagyis a feltalálót megillető jog megszer­zése. Természetesen ehhez önmagában nem elég egy jó ötlet, a szabadalomnak nevezett kizárólagos jog megszerzését régen is ki kellett, és ma is ki kell járni. És ez akár hosszadalmas és bonyolult folyamat is lehet.

Feltalálni egyszerűbb, mint szabadalmaztatni?

„A világon mindenütt nagyjából hasonló szabályai vannak a szabadalom megszerzésének” – mondta Pomázi Gyula. Mint fogalmazott, először is kell egy jó ötlet, amelyet a feltaláló addig gyúr, amíg nem lesz belőle egy használható, kézzel­fogható termék, berendezés vagy egy olyan eljárás, illetve alkalmazás, amellyel a kezdeti ötlet megvalósíthatóvá válik. „Ezt kell tudni körbeírni, lerajzolni, hogy össze­álljon az úgynevezett szabadalmi leírás, és benyújt­hassa en­gedélyezésre az erre szakosodott szervezethez, Magyar­országon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához” – is­mertette a folyamat össze­tettségét az SZTNH elnöke.

A részletekről szólva elmondta: a hivatal kétszakaszos el­járásban vizsgálja a benyújtott találmányt, amelynek végén – jó esetben – megítélik a szabadalmat. Az eljárás teljes folyamata lehet egyszerű is, de gyakran hosszú és bonyolult. Az első szakasz törvényileg szabályozottan 18 hónap, ek­kor titokban folyik a munka az SZTNH és a bejelentő között. Az első szakaszban a bejelentést alaki szempontok szerint módosítják (ha szükséges), illetve a Hivatal elvégzi az úgynevezett újdonság­kutatást (hazai és nemzetközi adat­bázisok­ban ellenőrzik, hogy valóban nem talált-e már fel korábban valaki olyan hasonló terméket és szolgáltatást, amelynek jelenleg is van érvényes szabadalma). Ennek eredményét, azaz hogy az adott találmány miként viszonyul a korábbi, hasonló jellegű megoldásokhoz, a bejelentő még a közzététel előtt megtudja – magyarázta az elnök. Mint folytatta, 18 hónap után az SZTNH közzéteszi a szabadalmi bejelentést, ekkor válik mindenki számára megismerhetővé a találmány maga. A második szakasz az érdemi vizsgálatról szól, ennek során addig folyik párbeszéd a bejelentő és a Hivatal között, amíg a bejelentés engedélyezhetővé nem válik, vagy el kell utasí­tani azt – ekkor van lehetőségük külső szereplőknek is jelezni, ha szerintük a bejelentés tárgya hasonlít az ő megoldásukhoz. A második szakasz hossza a felmerülő problémák függvényében lehet fél év, de akár több év is. Vannak olyan eredmények, ahol ez a leghatékonyabb, ám számos esetben ennél egyszerűbb megoldás is elég lehet egy feltalálónak.

A szabadalom alternatívája

„Előfordul, nem is ritkán, hogy a szabadalmaztatási eljárás során kiderül, hogy a bejelentés tárgya mégsem felel meg a követelményeknek (például az újdonságkutatás alapján hasonló termékek, eljárások, berendezések, alkalmazások már léteznek a piacon), azonban ilyenkor is van lehetőség az oltalomszerzésre” – hívta fel a figyelmet az SZTNH elnöke. Véleménye szerint a kisszabadalomnak is nevezett használatiminta-oltalom igénylését annak érdemes elkezdenie, aki mindenképpen oltalmat szeretne szerezni egy termékre, egy berendezésre vagy egy rendszerre (eljárásra ezt nem lehet kérni), de úgy gondolja, hogy az újdonság vagy a feltalálói lépés nem feltétlenül állja meg a helyét a mintával kapcsolatban. Ezzel az eljárással gyors eredményt lehet elérni, nincs a szabadalmaknál kötelező 18 hónapos „várakozás”, nem végez a Hivatal újdonságkutatást sem.

Nemzetközileg is egyre népszerűbb a használati­minta-oltalom alkalmazása. A jármű­gyártásban, a gépiparban vagy szinte bármelyik, gyorsan fejlődő műszaki ágazatban tökéletes lehetőség a cégeknek, hogy megfelelő védelmet szerezzenek az innovációikra. „Ez a megoldás Közép-Európában is egyre jobban terjed, ezzel például a V4-es országok komoly versenyelőnyt szereznek, így itt az ideje, hogy a hazai piaci szereplők is felfedezzék maguknak ezt a lehetőséget” – mondta lapunknak Pomázi Gyula az oltalmi forma kapcsán.

Előnye is van az újdonságkutatási jelentés elmaradásának: az eljárás végkimenetelét nem veszélyezteti egy esetleges újdonságrontó, ismert megoldás. A használatiminta-oltalmi igénynél kevesebb szabálynak kell megfelelni, ezért egyszerűbb és gyorsabb lehet az ügymenet, ráadásul az ezzel kapcsolatos díjak is alacsonyabbak, kezdve a bejelentési díjjal, egészen az évenként fizetendő fenntartási díjig. A kisszaba­dalom „hátránya”, hogy míg a szabadalom oltalmi ideje húsz év, addig a használati minta már tíz év után közkinccsé válik.

Azt is megtudtuk, hogy Magyarországon évente körül­be­lül 210-220 használatiminta-oltalmi bejelentést nyújtanak be az SZTNH-hoz – ez a szabadalmi bejelentések számának
hozzávetőlegesen a fele. „Aki tehát azon gondolkodik, hogy valamilyen formában megóvja a szellemi tulajdonát, ér­de­mes a használatiminta-oltalom felé is elindulnia” – je­gyezte meg Pomázi Gyula, kiemelve: ez az oltalmi forma a gazdaság minden olyan területén szóba jöhet, ahol szó szerint kézzelfogható terméket hoznak létre. Ezek lehetnek hétköznapi használati tárgyak, építőipari szerkezetek, gép­ipari berendezések, technológiai rendszerek, vagyis a leg­egyszerűbb mobiltelefontoktól kezdve a bonyolultabb emelőberendezésig. Az SZTNH elnöke végül a legjobb hazai példára hívta fel a figyelmet: a Julius K–9-re, a céget vezető Sebő Gyula ugyanis számtalan használatiminta-oltalommal rendelkezik a különféle kutyahámok terén.•