Hogyan segíti a vadon élő állatok védelmét a technológia?

Egy brit kutatás szerint napjainkra a világ szárazföldi ökoszisztémáinak csupán három százaléka maradt érintetlen. A technikai fejlődés jóvoltából azonban az emberiség már nem kizárólag negatív hatással lehet az állat­világra, léteznek olyan kezdeményezések is, melyek a veszélyeztetett fajok védelmére hivatottak. Ráadásul még magánemberként is tehetünk értük: csúcskategóriás kamerákkal őrködhetünk nemzeti parkokban a kanapénkról, vagy éppen a közösségi médiában emelhetünk szót az állatok kiirtása ellen.


A Föld mintegy 4,5 milliárd éves történetében öt jelentős, tömeges (a fajok több mint felét érintő) kihalást különböztet meg a szakirodalom; az okok különbözőek voltak, ám a mostani­ért elsősorban az emberiség a felelős. Edward O. Wilson, a Harvard Egyetem biológusa már az 1990-es évek elején 30 ezerre tette az évente kihaló fajok számát, ami a természetes háttérkihalás több mint tízezerszerese. Az elmúlt mintegy három évtizedben a kipusztulási ráta tovább nőtt, és egyre szélesebb körben elfogadott az a tétel, mely szerint a hatodik tömeges kihalás fázisába léptünk. Ezért is fontos, hogy mind több olyan technológiai fejlesztés és program indult el az elmúlt években, melyekkel talán megfordíthatjuk ezt a folyamatot.

Virtuális parkőrök

Magyar kutatóknak köszönhetően idén májusban afrikai elefántok kaphatnak hatékony védelmet az orvvadászoktól. A Szegedi Tudományegyetem munkatársai egy olyan eszközt fejlesztettek ki, amelynek révén jelentősen vissza­szoríthatják a veszélyeztetett állatok illegális vadászatát, ugyanis egy-egy lövés eldördülése után a találmány detektálja a fegyver hangját, és műholdas kapcsolaton keresztül riasztja a parkőrséget. A kétkilós műszert az ormányo­sok nyakára fogják rögzíteni, és a korábbi lövésdetektorokkal szemben nemcsak néhány hónapon keresztül őrzi az állatok békéjét, hanem a tervek szerint két éven át. A műgyantabevonat nem­csak a trópusi időjárás viszontagságai ellen nyújt védelmet, de egyben lehetővé teszi a minőségi hangrögzítést is. A műszert először teheneken, majd a San Diegó-i állatkertben elefántokon tesztelték – sikerrel. Az elefántok populációja a 20. század­ban a töredékére esett vissza, a felmérések szerint negyedóránként lelőnek egy példányt, így napjainkban mintegy 40-50 ezer egyed maradt a vadonban. Létszámuk feltérképezésében a 2014-ben felbocsátott, mintegy 600 kilo­méteres magasságban keringő WorldView–3 műhold segített, melynek nagy felbontású kamerái folyamatosan kísérték az állatok vándorlását a szavannákon. Azért esett a választás erre a fajra, mert ezek a legnagyobb testű szárazföldi állatok, ezért könnyű észrevenni őket. A projekt az Oxfordi Egyetem és a Twentei Egyetem együtt­működésében valósult meg, míg az érzékelés folyamatát lehetővé tevő algoritmust a Bathi Egyetem kutatója, Olga Isupova fejlesztette ki. A területet pásztázva a mesterséges intelligenciával párosított műhold néhány percenként több mint ötezer négyzetkilométernyi terület képanyagát képes össze­gyűjteni. Ez az új technológia nemcsak az alacso­nyan szálló repülőgépekből végzett állatszámlálás precizitását tudja biztosítani, de jóval környezetbarátabb megoldást is kínál.

Szintén a legnagyobb szárazföldi emlősöket védi a mesterséges intelligenciával működő PAWS (Protection Assistant for Wildlife Security), amely képes prognosztizálni, hogy egy adott területen belül hol jelenhetnek meg orvvadászok. A szoftverre elsősorban azért volt nagy szükség, mert az olykor több ezer négyzetkilométer területű nemzeti parkok teljes és folyamatos felügyeletére nincs elég ember. A tanzániai Serengeti Nemzeti Park területe Bel­giuméval vetekszik, mégis csupán 150 vadőrt tudnak foglalkoztatni. A PAWS a begyűjtött információk – fogtak-e el ott állatot, raktak-e le csapdát – alapján zónákra osztja a meg­figyelt terüle­tet, és az adatokat kiértékelve a platform egy útvonalat tervez a park­őröknek, akik ezt követve könnyebben lefülelhetik az illegális vadászokat. A szak­emberek nem egy esetben több csapdát tudtak hatástalanítani, amikor a szoftverre „hallgatva” járőröztek.

A Samsung Wildlife Watch elnevezésű kezdeményezésével pedig egészen új szintre, méghozzá közösségi szintre emelte a nemzeti parkok védelmét. A Samsung Galaxy S20 Fan Edition professzionális kamerái 2021. február 25. és április 8. között 24 órában élő videót rögzítettek a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban található Balule Természet­védelmi Területről. Az önkéntes felhasználók a világ bármely pontjáról csatlakozhattak a felhíváshoz, és virtuális parkőrként követhették nyomon a védett állatfajok mozgását. A kamerák mellett a továbbfejlesztett mesterséges intelligencia és a harmincszoros szuperfelbontású zoom is segítette az önkéntesek munkáját, akik azonnal jelezhették, ha egy állat veszélybe került, vagy ha orvvadászok bukkantak fel a környéken.

Folyamatos nyomon követés

A vadon élő állatok nyomon követése és megfigyelése nem kis feladat, azonban a legújabb high-tech nyomkövetők és szenzorok már számos állatfaj folyamatos megfigyelésére alkalmasak. Napelemes GPS-készülékekkel követhetjük például a madarak vándorlási útvonalát, az egymással vetélkedő majomcsapatok mozgását, de akár élőben tanul­má­nyoz­­hat­juk a nagymacskák véres vadászatát is. A technika fejlődésével nemcsak a kom­mu­ni­káció lesz egyre tökéle­te­sebb, de az eszközök mérete, tömege is csökken. Míg korábban egy jeladó 250 grammot is nyomhatott, addig az évtized végére már a tizedére sikerült visszaszorítani a tömegüket, ennek köszönhetően már jóval kisebb termetű élőlények esetében is bevethetők.

A víz alatti lények esetében a súlyprobléma hatványozottan fontos szempont, a vízi akusztikus nyomkövetők éppen ezért mára az érzékelhetetlen kategóriába kerültek, tömegük kevesebb mint 1,4 gramm. Ausztrália nyugati partjainál a nagy fehér cápák megfigyelése GPS-jeladók segítségével zajlik, a parti őrség által kontrollált jelzések alapján sokkal gyorsabban lehet figyelmeztetni a gyanútlan fürdőzőket, így jelentősen csökken a cápatámadás kockázata. Az OCEARCH Shark Tracker elnevezésű alkalmazás közel valós idejű információkkal szolgál mintegy 130 cápáról – a nagy fehértől a pörölycápán át a tigris- és makócápáig – világszerte. A közel egy évtizede működő platform szereplői mára kifejezetten híresek lettek, egyes példányoknak nagyobb követői tábora van, mint egy átlagos celebnek. Mary Lee például több mint 125 ezer Twitter-követővel büszkélkedhetne, ha lenne fogalma arról, mit is jelent az a közösségi oldal, a Lydia nevű cápa pedig még címlapokra is került, miután két év alatt 56 ezer kilométert tett meg. A Kaliforniai Állami Egyetem Del Mar-i cápalaboratóriuma drónokkal és vízbe merülő robotokkal végez kutatásokat tavaly óta. A kétéves megfigyelés során elsősorban arra fókuszálnak, milyen közel úsznak a ragadozók az emberekhez és a parthoz, és azt is, hogy milyen környezeti tényezők növelhetik a cápák emberrel való találkozásának valószínűségét. A tudósok abban is reménykednek, hogy számos új információt szerezhetnek a viselkedésükről, és az is kiderülhet, hogy van-e különbség az agresszivitás tekintetében a fajok között.

Észak-Kaliforniában egy természetvédő csoport lelkes munká­jának köszönhetően a FishSpotter nevű szoftver követi nyomon a jelentősen megcsappant csendes-óceáni lazacpopuláció vándorlását. Ősszel és télen a folyóban felfelé úszó lazacok célja az ívó­helyek elérése, önkéntes követőiket meg az motiválja, hogy kiderítsék, miként tudják meg­könnyíteni az állatok természetes útját. A szoftver először a felhőbe töltötte fel a fel­vételeket, majd az 1,6 terabyte méretű és mintegy 2400 órányi nyers adatot mindössze 101 gigabájtra bontotta le, és ezzel mintegy 20,4 órás GIF-sorozatba lehetett sűríteni az észlelt lazacokról készült videókat. A közösségi média erejét használta ki az Explore.org szervezet: tíz évvel ezelőtt 50 kamerát helyeztek ki hat kontinensen különféle fajok élő­helyeire, és az ott készült fel­vételeket élőben lehet követni a Twitteren. A leggazdagabb kínálattal rendelkező webkamerás oldalon a kanapénk­ról figyelhetjük meg a farkasok életét, a jegesmedvék küzdelmét a jégmezőkön, a pandák játszadozását a szubtrópusi hegy­oldala­kon vagy a fehér­fejű­rétisas-fészek életét az iowai Decorah-ból. A rendszerben pillanatfelvétel készítésére alkalmas opció is van, így tehát a felhasználók a közösségi oldalaikon megoszthatják kedvenc életképeiket is. A Monterey Bay Aquarium webkamerája a víz alatti mélységbe csalogatja látogatóit; tengeri vidrák és pingvinek mellett medúzák rendkívül változatos pulzálását lehet követni.

Az ember szolgálatában
Természetesen a gazdaság olyan fejlesztésekre fókuszál, melyek a haszonállatok minél hatékonyabb felhasználását biztosítják. Ilyen megoldással találkozhatunk Kaposváron, ahol egy teljesen robotizált tejtermelő laboratóriummal tökéletesítenék a tejhozamot. A Kaposvári Campuson épülő automatizált istállóban a tehenek vízágyas matracokon pihenhetnek. Erre a meglehetősen szokatlan megoldásra azért van szükség, mert a tejtermelés a relaxáció közben indul be igazán. Ennek köszönhetően a tehenek egy 30-40 évvel ezelőtti hozam mintegy kétszeresére, akár 70-80 literre képesek naponta. Az állatokkal fejőrobotok fog­lal­koz­nak, így emberi beavatkozás nélkül valósul meg a tőgy előkészítése, a fejés és a fer­tőtle­nítés is. Egyetlen robot 60-80 tehenet kezel, és miután a fejés időpontja a tehénen múlik, a folyamat teljesen stresszmentesen zajlik.
Norvégiában a 30 méter vízmélységben lévő lazacketrecekben próbálnak ideális környezeti állapotot kialakítani a halaknak. A ketrec köze­pén úszó vezérlőegység bizonyos idő­közön­ként egy szonda segítségével méri a víz hőmérsékletét, az oldott oxigén- és sótartalmat, egy másik szonda pedig a bejövő tengervíz minőségét vizsgálja, majd az adatokat mobil­hálóza­ton keresztül egy adatbázisba juttatják, ahol az automatikus elemzéseket végzik. Ezek alapján tudnak következtetni arra, hogy a lazacok milyen környezeti feltételeket kedvelnek leg­inkább, hogyan reagálnak a változásokra. Az Oslói Egyetem kutatói emellett egy olyan eszközt is kifejlesztettek, mely figyeli a lazacok légzési mintáit, amiből a halak stressz-szintjére tudnak következtetni. Ezek az információk a betegségek megelőzését segíthetik elő.

Ugyancsak az orvvadászok elleni küzdelemben vesz részt a Twentei Egyetem, ahol egy kutatócsoport a mozgás­érzékelők technológiáját ötvözte a gépi tanulással, hogy alaposan megismerhessék a vadon élő állatok reakcióit a közvetlen fenyegetések idején. A ki­fejlesz­tett érzékelők segítségével mérhetővé és vizsgálhatóvá vált a vadon élő állatok emberek jelenlétére adott reakciója, különféle mozgásminták észlelése által. Az állatokra rögzíthető szenzorok minden mozgással kapcsolatos információt – hirtelen irányváltás, sebesség csökkenése vagy növelése – gyűjtenek, a mesterséges intelligencia pedig osztályozza az adatokat, majd egy mobil- vagy műholdas hálózatra továbbítja. Az érzékelő tizenegy különböző mozgás­mintát képes megkülönböztetni, így nem­csak a veszély­hely­zetre hívja fel a figyelmet, de egyúttal abban is segít a természet­védelmi szak­embereknek, hogy az érintett fajok ökológiai igényeit jobban megértsék.

Az etetőkre szerelt Birdsy AI nevű mesterséges intelligencián alapuló rendszer az Észak-Amerika és Európa területén élő madarak és vadon élő állatok felismerésére képes. A HD 1080p felbon­tá­sú, másodpercenként 30 képkocka sebességű kamera önműkö­dően aktiválódik, amikor élőlények közelítik meg az etetőt. Az intelligens infravörös éjjel­látóval az éjszakai állatok mozgása is megfigyel­hető. A beépített mikrofon hangokat is rögzít, és a kamera kézi meg automatikus fókuszálással is rendelkezik. Az alkalmazás élő köz­vetí­tésre is képes, ugyanakkor rövidebb videó­kat külön is le lehet menteni, és az ugyan­azon fajról készített felvételeket külön mappákba is rendezhetjük, sőt még dátum szerint is kereshetünk a rendszerben. A legérdekesebb videókat vagy képeket egyetlen gomb­nyomással a közösségi média felületein is megoszthatjuk.

A Wildlife Conservation Society is komoly eredményt ért el Kínában a közösségi média használatával. Mint ismeretes, a kínaiak körében rendkívül nagy népszerűségnek örvende­nek az elefántok agyarából készített termékek. A szerve­zet kampányával arra az egyéb­ként egészen egyszerű tényre hívta fel a figyelmet, hogy az elefántcsont dísz­tár­gyak és az ormányo­­sok kipusztulása között közvetlen összefüggés van. A kampány­ban végül több mint 8000 kínai írt alá egy petíciót az elefántcsont-kereskedelem ellen, és közel 235 millióan beszéltek róla a közösségi oldalakon és a hagyományos médiumokban. Természetesen a cikkben felsorolt kezdeményezések és fejlesztések apró lépésnek számí­ta­nak a bio­diverzitás helyreállításához vezető úton.

Az Arizonai Egyetem kutatásai szerint a növény- és állatfajok egyharmada ötven év alatt eltűnhet, körülbelül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás a következő néhány évtizedben. Az egyértelmű, hogy a technológiai fejlődés a természetvédelem szolgálatába állítható. A korszerű eszközökkel pontosan lehet monitorozni, hogyan élnek, hol járnak az állatok, és milyen mintázatok figyelhetők meg az életükben. Ezeket az információkat hatékonyan fel­használva veszélyeztetett állatfajokat menthetünk meg. Néha nem kell sokat tenni hozzá, olykor egy figyelem­felkeltő poszt, egy jól sikerült pillanatfelvétel is elég lehet ahhoz, hogy beindítsunk egy pozitív folyamatot.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka