Fenntartható mező­gazdasági rendszert kell megvalósítani

Modern mezőgazdasági termelési rendszereinek köszönhetően az Európai Unió a világ egyik legnagyobb élelmiszer-termelője és -exportőre, azonban a fenntartható élelmiszer-fogyasztás és -termelés eléréséhez a környezethez sokkal jobban alkalmazkodó mezőgazdasági rendszer kialakítására lenne szükség.


Hatalmas változás küszöbén az európai mezőgazdaság és élelmiszeripar

Számos tanulmány nyújt áttekintést a jelenlegi helyzetről. Szakpolitikai és kutatási ajánlásokat tartalmazó dokumentumok készülnek az EU tagállamai és döntéshozói számára. Az Európai Bizottság pedig létrehozott egy szakértői csoportot, mely folyamato­san vizsgálja a kiadott előre­jelzéseket, tanulmányokat, jelentéseket, segítve ezzel a hosszú távú élelmiszer-ellátást várhatóan befolyásoló környezeti, valamint a rendelke­zésre álló erő­forrásokban történő változások elemzését. Mindez arra utal, hogy hatalmas változás küszöbén áll az európai mező­gazdaság és élelmiszeripar.

De milyen kérdésekkel kell foglalkozni elsősorban ahhoz, hogy biztosítani lehessen a fenntartható élelmiszer-ellátást? És milyen szerep jut a biogazdaságnak az átalakuló mezőgazdaságban? Hogyan valósítható meg egy fenntartható és a környezethez sokkal jobban alkalmazkodó mezőgazdasági rendszer 2050-re? A jelenlegi tendenciákból kiindulva 2050-re előreláthatólag 70 százalékkal fog nőni a globális élelmiszer-kereslet, részben a népesség növekedése, részben az étkezési szokások megváltozása miatt. Az Európai Bizottság által 2050-re kitűzött cél, a fenntartható élelmiszer-fogyasztás és -termelés eléréséhez azonban egyre világosabban látszik, hogy a környezethez lényegesen jobban alkalmazkodó mezőgazdasági rendszer kialakítására lesz szükség. Egy olyan mező­gazdasági gyakorlat bevezetése lenne tehát a feladat, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek védelmén, továbbá a jó minőségű, egész­séges termékek elő­állításán alapul. Ezért az Európai Bizottság Agrár­kutatási Állandó Bizottsága (Stan­ding Commitee on Agricultural Research; SCAR) kezdeményezte egy korai előrejelző rendszer kiépítését, mely hozzájárul a mező­gazdaság általános kihívásainak feltárásához, valamint az élelmiszer­rendszerek és a bio­gazdaság helyzetének áttekintéséhez.

A SCAR előrejelzési jelentések – 2007 óta öt készült – számos kutatási és innovációs kezdeményezés kiinduló­pontja­ként szolgálnak az Európai Bizottság és a tagállamok által közösen létrehozott Európai Kutatási Térségben. A legutóbb kiadott ötödik jelentés az előzőekhez képest valamivel átfogóbb képet mutat, taglalja az élelmiszer­rend­szerek, a mező­gazdasági, a környezeti és az egész­ség­ügyi problémák növekedését, valamint a megoldásuk sürgősségét.

A 2007 óta készült öt SCAR előrejelzési jelentés számos kutatási és innovációs kezdeményezés kiindulópontjaként szolgál. A legutóbb kiadott ötödik jelentés az előzőekhez képest vala­mivel átfogóbb képet mutat, taglalja az élelmiszerrendszek, a mezőgazdasági, a környezeti és az egészségügyi problémák növekedését, valamint a megoldásuk sürgősségét.

A szerzők arra keresik a választ, hogy milyen ismeretekre van szükség a változáshoz, és miként kell ezt a tudást felhasználni. A kérdés tehát: hogyan juthatunk el a társadalom számára egy biztonságos és igazságos működési térhez a természeti erőforrások és az élelmiszer­rend­szerek jobb kezelésével? A jelentés a három fő átmenet megvalósításának módjaira összpontosít, és ajánlásokat dolgoz ki egy kutatási és innovációs programhoz. A három elérendő cél: a fenntartható és egészséges étrend mindenki számára, a körkörös biogazdaság kialakítása, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszer­rendszerek diverzifi­kálása. A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a több tudás és a jobb szabályozás bevezetése ebben a három átmenetben egy ellenállóbb uniós és globális élelmiszer­­rend­szer­hez fog vezetni.

Az 5. SCAR Foresight (Előre­tekintés) tanulmány megfogalmaz ajánlott kutatási témákat.
  • A fenntartható és egészséges étrend témakörben: olyan mezőgazdasági, halászati és erdészeti módszerek fejlesz­tése, amelyek változatosabb és magasabb tápértékű ét­­rendet eredményeznek; táplálkozásunk környezeti és társadalmi hatásainak monitorozása és elemzése; új, fenntartható élelmiszerek, élelmiszer-előállítási és -feldolgozási modellek, valamint élelmiszer-minőségi kritériumok fejlesztése; oktatás, kommunikáció kidolgozása a fogyasztók fenntartható és egészséges táplálkozásra ösztönzésére.
  • A körforgásos biogazdaság témakörben: stratégiák kidolgozása az anti­biotiku­mok, a szintetikus növényvédő szerek és a műtrágyák radikális csökkentésére a mezőgazdaságban; a gazdálkodás, a halászat és az erdészet gazdasá­gilag életképesebbé és ellenállóbbá tételének módjai; a mező­gazda­ság­ban, az erdő­gazdál­ko­dás­ban és az akva­kultúrá­ban a „lezárt hurok”-hoz szük­sé­ges mód­­szerek kidolgozása, hogy így csökkenjen a hulladék, és elérjük a körkörösséget.
  • A mezőgazdaság és az élelmiszerrendszerek diverzifikálása témakörben: változatos gazdálkodási és élelmiszer-termelési rendszerek, fenntartható élelmiszer-feldolgozási modellek felállítása; az élelmiszer-kiskereskedelmi csatornák diver­zifi­kálása egy zöldebb, ellenállóbb rendszer érdekében; inter­diszcipli­ná­ris kutatás az ellenálló képesség és a hosszú távú stabilitás növelése érdekében, mert csökkenteni kell a mezőgazdaságban és a táplálék­rend­szerek­ben a különféle sokkokkal szembeni kiszolgálta­tott­ságot; az öko­szisz­téma-szolgál­ta­tá­sok­kal kapcsolatos ismeretek figyelemmel kísérése, mérése és terjesztése.

Az alul­tápláltság és az elhízás egyszerre okoz gondot a világ különböző részein

Évek óta figyelmez­tetnek a tudósok a klíma­változásra, a biológiai sokféleség vészes csökkenésére, a társadalmi egyenlőtlen­ségek növekedésére. Mindezt annyit ismételték, hogy szinte belefáradtunk. De 2020-ban, a pandémia megjelenésével sokak számára világossá vált, hogy ideje változtatni. A jelentés készítői az élelmiszer- és a mező­gazdasági szektor problémáinak a megismerését tekintik az első lépésnek. Becslésük szerint a világ népességének hozzávetőleg nyolc százaléka különböző mértékben alultáplált, míg a népesség 39 százaléka túltáplált vagy elhízott. Általánosan ismert tény az is, hogy aggasztó mértékben csökken a biodiverzitás a bolygón, miként az is, hogy a mező­gazdaság felelős az édesvíz-felhasználás 70 százalékáért és az üvegház­hatású gázok kibocsátá­sának több mint 30 százalékáért. A teljes élelmiszerlánc a termőföldektől, az erdőktől és halászatoktól a feldolgozó­üzemekig, az élelmiszer­boltoktól az otthonokig egy 2,25 billió eurós üzlet. Vagyis jól látszik, hogy az élelmiszer-termesztés, -ellátás és -fogyasztás a legalapvetőbb emberi tevékenységek közé tartozik, ha tehát fejleszteni akarjuk Európát és a világot, akkor ez terület kiválóan alkalmas ehhez.

Egy rugalmasabb EU és globális élelmiszer­rendszer felé

Milyen tudásra van szükség ahhoz, hogy ezek a változások megtörténjenek? A szerzők véleménye szerint az élelmiszer- és mezőgazdasági szektorban a változásnak a kutatásból és az innovációból kell kiindulnia: „Mit kell tenni, kinek, mikor és hogyan? Ez a jelentés tárgya, legalábbis az élelmiszer- és természeti erőforrásokkal kapcsolatos kutatásban. Célunk, hogy megmutassuk az Európai Bizottságnak és az EU tagállamainak az étrendre, a gazdálkodásra, a környezetre és a kapcsolódó területekre vonatkozó jelenlegi trendeket. Ebből kiindulva elemezzük, hogyan juthatunk el egy jobb világba, az átmenet három fő útvonalára összpontosítva. És megmutatjuk azt is, hogyan segíthet a kutatás és az innová­ció a jobb szakpolitikák, szabályozások kidolgozásában, valamint a járvány utáni »build back better« cél elérésében.” A jelentés konkrét tanácsokat ad a döntéshozóknak, és fontos hozzájárulást jelent a kutatási politikaalkotás és koordinációs tevékenységek stratégiai tervezési folyamatához, három területre összpontosítva: az étrend és a táplál­ko­zás javítása, az élelmiszerrendszer körkörösségének növelése, valamint az el­ve­szett biológiai sokféleség helyreállítása.

Fenntartható és egészséges étrend mindenki számára

A változás három fő területe közül az első az egészséges, fenntartható étrend biztosítása mindenki számára. Ez ma még Európában sem valósul meg teljes mértékben, szögezik le a szerzők, kiegészítve azzal, hogy a világ többi részével összehasonlítva az európai népesség körében az alul­táplált­ság körülbelül egynegyede a globális mértéknek. Viszont a mérték­telen táplálkozás komoly problémát jelent. Az európai felnőtt népes­ség több mint fele túlsúlyos, és körülbelül egyhatoda elhízott. A táplálkozási szakemberek által ajánlott hús mennyiségénél átlagosan háromszor többet eszünk, ami extra kockázatot jelent a szív- és érrendszeri, valamint a bél- és egyéb betegségek szempontjából. Túl sok burgonyát és más keményítőt fogyasztunk, viszont nem eszünk elég zöldséget, gyümölcsöt, hüvelye­se­ket, továbbá dióféléket vagy magvakat.

Az okok összetettek. Az elmúlt huszonöt évben az élelmiszer­árak Európában gyorsabban emelkedtek, mint a kiskereskedelmi árak inflációja, ami megnehezíti a szegényebb csalá­dok számára az egészségesebb ételek választását. A rohamosan növekvő városok egyik következménye, hogy a lakosság mind nagyobb része kerül távol az élelmiszerek forrá­sá­tól, így nem is ismeri azokat. A globális élelmiszeripar pedig egyrészt követi, más­részt viszont befolyásolja a fogyasztók ízlését a keményítőben gazdag vagy édesebb ételeket illetően. Pedig ha az emberek a táplálkozási előírások szerint étkeznének, például a kevés húst és sok zöldséget tartalmazó mediterrán étrendet követnék, máris csökkenne számos táplálkozási és környezeti probléma, mert amit eszünk, az elválaszthatatlanul összefügg a környezeti hatásukkal.

Óriási erőfeszítést igényel minden változás, mivel korlátokat kell átlépni az ipari struktú­rák­ban, a fogyasztói preferenciákban, a társadalmi szervezetekben. A technológiai innová­ciók lehetnek a változás katalizátorai, valamint az egyre erősödő társadalmi trendek is segít­hetnek ebben: például a globális felmelegedés tudatosulása már most is milliókat ösztönöz, késztet a szokásaik megváltoztatására. Egy változatosabb és tápláló étrend eléréséhez fejleszteni kell a mezőgazdasági, halászati és erdészeti módszereket. És szükség lenne új, fenntartható élelmiszerek, élelmiszer-előállítási és -feldolgozási modellek, élelmiszer-minőségi kritériumok kidolgozására, valamint az étkezés környezeti és tár­sa­dalmi hatásainak elemzésére és nyomon követésére. Gondoskodni kell egy jobb városi élelmiszer-környezet kialakításáról is, amely hozzásegít az egészségesebb, fenn­tart­hatóbb élelmiszerek kiválasztásához és vásárlásához. A változás első lépéseként a fo­gyasztó­­kat és a termelőket is tájékoztatni kell arról, miként lehet az étrendet egész­sé­ge­sebbé és fenntarthatóbbá tenni. Ez ugyan már ma is létezik, de nem elég széles körben hozzá­fér­hető. A társadalmi normák megváltoztatására irányuló konkrét intézkedések magukban foglalhatják a figyelemfelkeltést, az oktatást, valamint a reklámo­­zás szabályo­zá­sát is. A technológiai változások is átalakíthatják az étkezési szokásainkat és az étrendünket, mint például a digitális innováció és a mesterséges intelligencia vagy a bio- és géntechnológia.

Áttérés a körkörös bio­gazdaságra

A mezőgazdasági termelést jelenleg a rendszerek sokfélesége jellemzi. A lineárisról a körkörös biogazdaságra való áttérés szükségessége az 5. jelentés készítőinek egyik legfontosabb üzenete. A körforgást be kell építeni a gazdálkodás, az akvakultúra, a halászat és az erdészet minden szakaszába, valamint a hozzájuk kapcsolódó iparágakba, az összes erőforrás fenntartható és hulladékmentes felhasználására törekedve. Mező­gazda­sági-élelmiszer­ipari rendszereink legnagyobb problémái közé tartozik az a hatalmas mennyiségű erőforrás, amit vagy elpazaroltak, vagy nem használtak fel. Az ENSZ Élel­me­zés­ügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agriculture Organization; FAO) becslése szerint az emberi fogyasztásra előállított élelmiszereknek évente körülbelül egy­har­mada elvész vagy elpazarolják – közel ezermilliárd dollár értékben. Ennek az összeg­nek már a fele is elég lenne a világ összes alultáplált emberének az etetésére.

A körforgásos gazdaság EU-s terminológia, de számos ország kormánya tesz erő­feszíté­seket a pazarló gyakorlatok meg­fékezésére és leállítására, a termékek kör­forgá­sának megtervezésére, valamint a lépcsőzetes ellátási láncok kialakítására, ahol össze­kap­csol­ják az egyik folyamat kimenetét egy másik folyamat kezdetével. A bio­gazda­ság körkörössé tételéhez szükség van arra, hogy a különböző ellátási láncok össze­kapcso­lód­janak egymással, különösen regionális szinten. A Bizottság legutóbbi körforgásos gazdaságra vonat­kozó cselekvési tervét a helyes irányba tett lépésnek értékelik a szerzők, és kitérnek arra is, hogy ma sokan támogatják az agro­­ökoló­­giát, job­ban kihasználják az agro­öko­szisz­téma különböző részeinek ter­mé­sze­tes kölcsön­hatását. Például regeneratív mező­gazdasági mód­szerekkel a gazdák a talaj élő­világának termé­sze­tes javításán dolgoznak, nagyobb figyelmet fordítva a vetésforgóra, a szerves trá­gyákra, a növény­takaróra és a növények okos kombinációjára. A gazdálkodók körében szükség van a digitális technológiák ismeretére a hatékony­ság növeléséhez és a veszte­sé­gek csökken­té­sé­hez, továbbá az új típusú ügyfelekkel való kapcsolattartáshoz.

A változás érdekében meg kell küzdeni a magas kezdeti beruházási költségekkel, ezek enyhíthetők a hitelfelvételek támogatásával vagy egyéb állami támogatási mechaniz­mu­sok­kal. A bio­alapú körforgásos gazdaság kialakítása érdekében új logisztikai és digitális infra­struktú­rák kiépítésére, új üzleti modellek kidolgozására van szükség, valamint új anyagokra, bioműanyagokra, hulladékátalakítási technikákra és egyéb alapvető eszközökre is. A kör­körös­ség kialakításánál a lépcsőzetesség és a teherbíró képesség elvét kell alkalmazni a bio­gazda­sági rendszerek teljes egészére, a termeléstől a fogyasztásig. Ám a változ­tatás­hoz számos akadályt kell leküzdeni, ezért új szabályozásra van szükség. De a válto­zás fel is gyorsulhat, ha a politikai döntéshozók nagyobb mértékben kihasználnák például azt, hogy a világjárvány miatt az emberek – beleértve a gyártókat, a feldolgozókat, a kiskereskedőket és a fogyasztókat – jobban tudatában vannak az élelmiszerláncok sérülékenységének. Az éghajlati aggályok szintén lendületet adhatnak a cselekvéshez.

A mező­gazdaság és az élelmiszer­­rend­­sze­­rek diverzifiká­lása

A sokszínűség az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban változatos és kiegyensúlyozott étrendet tesz lehetővé. Mégis a rendelkezésre álló 14 ezer ehető növényfaj közül általában csak 150-et, 200-at használunk, ezek közül is a leggyakrabban csupán hármat: a rizst, a kukoricát és a búzát. A diverzitás csökkenésének a táplálkozásban sokféle oka van. A fogyasztók – részben az élelmiszeripar hatására – gyakran választanak energiadús ételeket. A kormányok is tehetnek a problémáról, mivel a világ számos részén a kormány­zati támogatások elosztása a nagyobb, szakosodott termelők irányába torzítja a piaci dinamikát. Pedig a rugalmasság érdekében a nagyobb diverzitás felé kell töreked­nünk a mező­gazdaságban és az élelmiszer­iparban, ahogy általában a társadalom­ban is.

Kutatni kell a változatos gazdálkodási és élelmiszer-termelési rendszereket és a fenn­tart­ható élelmiszer-feldolgozási modelleket. A változás indulhat a gazdaságból, ahol nap­jain­kban sok ígéretesnek tűnő kísérlet folyik. Az európai zöld megállapodás, valamint az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiája fontos lépés e tekintetben. A szerzők kiemelik, hogy a változáshoz szükséges konkrét lépések a tudásintenzív innovációval kezdődnek, ideértve a digitális és genomikai technológiákat is. Új ötletekre, jobb meg­értésre, könnyebb megoldásokra van szükség a mező­gazda­sági rendszerek ökológiai működésének elő­segí­tése érdekében. Ennek részeként a gazdálkodókat ösztönözni lehetne több ökoszisztéma-szolgál­tatás nyújtására, és hangsúlyozni kellene az öko­szisztéma-szolgálta­tások szerepét, mint mindenki jólétének forrását.

Emellett változatosabb ellátási láncokat és piacokat kell kiépíteni, hogy a gazdák be­fektet­hes­se­nek a termékek és szolgáltatások gazdaságon belüli diverzifikációjába. A mai termelési stratégiákat, amelyek gyakran specializáción és méretgazdaságosságon alapul­nak, fokozatosan fel kell váltani a sokszínűségen alapuló üzleti stratégiákkal. Környezet­védelmi politikákra – előírásokra, normákra és fiskális ösztönzőkre – van szükség annak biztosítására, hogy a nagyobb élelmiszeripari vállalatok ezt hiteles lehetőségnek tekint­hes­sék. Nagyobb koherenciára van szükség az éghajlat-, a mezőgazdaság- és a szociális jóléti politikák között.

Végül pedig ösztönözni kell, hogy a vállalatok a szokásos profitcéljaikhoz hozzáadják a társadalmi és környezeti felelősségvállalás céljait is. Ez lehetővé tenné a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló politikákat, amelyek részben az önkéntes üzleti kötelezettségvállalásokon alapulnak.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka