2019. május 3.

Szerző:
Bencze Áron

Fotó:
honvedelem.hu/Rácz Tünde • Ábra: Porkoláb Imre

Digitális ugrásra készül a Magyar Honvédség

Napjainkban egy, a korábbitól eltérő, gyökeresen új had­viselés küszöbén állunk – hangsúlyozta lapunknak adott interjújában Porkoláb Imre, aki szerint a Magyar Honvédség számára is elengedhetetlen, hogy sikerrel menedzselje a digitális transzformációt és az ezzel együtt járó szervezeti­kultúra-váltást. Az ezredes, aki a Pentagonban is dolgozott, A stratégia művészete. Szervezeti innováció kiszámíthatatlan környezetben Szun Ce gondolatai alapján című, e hó­napban megjelenő könyvében egy olyan szemléletet mutat be, mely eligazítást nyújt a dinamikusan változó környezetben.


Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium nemzeti fegyverzeti igazgatójának kutatás-fejlesztésért és innovációért felelős helyettese. A rendszerváltás óta kevésbé jellemezte a Magyar Honvédséget a kutatás-fejlesztés, pláne az innováció. Mindig is a hadviselésnek ez a szakterülete vonzotta?

– Az elmúlt évtizedek védelmi reformjai valóban a Magyar Honvédség technikai eszközállományának erodálását eredményezték, azonban már az évezred elején elindult egy szemléletváltás a hadseregben. Azok után, hogy 2003-ban hadszíntéri szolgálaton vettem részt az Iraki Szabadság műveletben, hazatérve egy speciális feladatban működtem közre: a honvédség különleges műveleti képességét kellett megalakítani. A biztonság­­politikai környezetben végbement változások kényszerítették ki az új képesség meg­teremtését, mi pedig viszonylag rövid időn belül, 2009-re eljutottunk odáig, hogy megkötések nélkül hajtottunk végre különleges műveleteket Afganisztánban, és azóta is részt veszünk missziókban a világ legveszélyesebb országaiban. 2009-ben én magam is itt találkoztam először a hagyományostól teljesen eltérő vezetéstechnikai szemléletmóddal a NATO különleges műveleti parancsnokságán. Szükség is volt az új döntéshozatali módszerekre és szervezeti megoldásokra, hiszen a terroristák elleni küzdelemben a konvencionális lépések abszolút hatástalannak bizonyultak. Az innováció lassan másfél évtizede szerves része az életemnek. 2005-ben első magyar katonaként elvégeztem a kaliforniai Monterey-ben az NPS (Naval Postgraduate School) különleges műveleti, gerillaharccal, terrorizmus elleni harccal foglalkozó stratégiai szintű képzését, és azóta más szemmel tekintek a hadviselésre.

Milyen más külföldi kiküldetéseken vagy képzéseken vett még részt?

– Kiemelkedő teljesítménnyel végeztem el a világ legjobbjának tartott tisztképző intézményét, a Brit Katonai Akadémiát. Itt vált igazi vezetővé többek között Sir Winston Churchill, sőt Vilmos és Harry herceg is. 2011 júliusától az Amerikai Egyesült Államokban a NATO Stratégiai Transzformációs Parancsnokságon teljesítettem szolgálatot a Magyar Honvédség Nemzeti Összekötő Kép­viselet vezetőjeként. Amerikai kiküldetésem idején tanulmányokat folytattam a Harvard és a Stanford Egyetemen is, a legérdekesebb kihívást mégis egy másik NATO-megbízatás nyújtotta: 2018-ig a katonai szervezet Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnokának képviselőjeként dolgoztam a Pentagonban, ahol a többi között az amerikai egyesített vezérkarral, a Védelmi Minisztériummal, illetve a Washingtonba települt kiemelt kutató­intézetekkel tartottam a kapcsolatot. Ekkoriban nevezték ki védelmi miniszternek Ashton Cartert, aki szemléletváltást vitt a Pentagonba. A tárcavezető felismerte, hogy a megváltozott üzleti környezet hatására ki kell lépniük a kereteik közül, és egy úgy­nevezett „offszet” stratégiát hirdetett, amelynek részeként egyfajta hidat építettek az innovációs ökoszisztéma felé. A szilícium-völgyi startupok ugyanis rohamos fejlődésükkel rövid időn belül képesek voltak felforgatni komplett iparágakat, és ez hatással volt a haderőre is. Ugyanezt a nyitottságot tapasztalom az utóbbi időben a Magyar Honvédségben és a kormányzatban is.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Az elmúlt évtizedekben nem volt elegendő anyagi forrás valódi reformok végrehajtására, most azonban nemcsak a pénzt biztosítják, de komoly kormányzati szándék látszik egy új nemzeti védelmi ipar felépítésére is. Emellett pedig elindult a hazai talentumok felkutatása és megtartása is, azaz végre fontossá vált a civilek, azaz a kis- és középvállalkozások, valamint startup vállalkozások be­vonása a védelmi ipari fejlesztésekbe. A startupok ugyanis, akár­csak az irreguláris hadviselő felek, sokkal agilisabban és rugalmasabban közelítik meg a problémákat, és a nagyvállalatok tervezésen alapuló rendszerei egyszerűen képtelenek követni ezt a tempót. A vállalati kockázati tőke átfutási ideje, az általunk jelenleg alkalmazott beszerzési módszerek és szabályozók túl hosszúnak bizonyulnak ahhoz, hogy reagálni tudjanak a változásokra és kifizetődők legyenek. Mindig is azt vallottam, sokféleképpen lehet a hazát szolgálni: valaki katonaként védi az országát, más egy olyan fejlesztésen dolgozik, mely hatékonyabbá teszi a védekezést. Jelenleg egy újabb stratégiai paradigmaváltás intézményi alkalmazkodás szakaszában járunk, amikor a Magyar Honvédség számára is elengedhetetlen, hogy sikerrel menedzselje a digitális transzformációt és az ezzel együtt járó szervezetikultúra-váltást.

Két évvel ezelőtt az elmúlt évtizedek legnagyobb honvédelmi és haderőfejlesztési programját indította el a Magyar Honvédség a Zrínyi 2026 programmal. A pénz biztosítása mellett komoly kormányzati szándék látszik egy új nemzeti védelmi ipar felépítésére. Emellett elindult a hazai talentumok fel­kutatása és megtartása is, fontossá vált a civilek, azaz a kis- és középvállalkozások, valamint startup vállalkozások bevonása a védelmi ipari fejlesztésekbe.
Könyvében is arról ír, hogy gyökeresen új hadviselés küszöbén állunk, amelyben az évezredeken keresztül egymástól különálló stratégiai szemléletmódok integrációja, valamint az ember-gép szimbiózisa teljesen új távlatokat nyit a hadviselő felek számára. Ez egyben a klasszikus háborúk végét is jelentheti?

– A konvencionális hadviselés kora napjainkra sem zárult le, a jelen­legi NATO-iránymutatás szerint továbbra is biztosítani kell egy nehézdandárt, ám az tény, hogy a spektrum mára kinyílt. A Krím félszigeten vagy Ukrajnában történt események egyértelműen megmutatták, hogy folyamatos információs hadviselés folyik a kiber­térben is, és valamennyi hadszíntéren egyszerre következnek be a változások. Korábban jóval kiszámíthatóbb volt egy háború: nagyjából ismerték egymást a szembenálló felek, le lehetett modellezni, mi várható egy összecsapás során. Napjainkra teljesen átalakult és sokszereplőssé vált a hadszíntér, a szürkezónás had­viselésre reagálva pedig már a NATO-ban is megalakult egy különleges műveleti parancsnokság, hiszen a terrorhálózatokkal szemben a hagyományos haderővel már nem lehet felvenni hatékonyan a harcot. Ez az úgynevezett negyedik generációs hadviselés kora.

Miképp alakul át napjainkban a háború stratégiája?

– A kérdés megválaszolásához érdemes visszatekinteni egészen az ókortól a 21. század első évtizedéig, amikor alapjában véve két, egymástól eltérő szemléletmódot figyelhettünk meg. A bié módszer (nyers erőt előtérbe helyező) évszázadokon keresztül egyeduralkodóvá vált a tömeghadseregek körében, ugyanakkor a hagyományostól eltérő, métis szemlélet (cselre, fondorlatra építő), amelyet az irreguláris hadviselő felek sok esetben sikerrel alkalmaztak, a közelmúltban rendkívüli mértékben felértékelődött, és a legújabb generációs hadviselés során integrálódott a bié szemléletmódot előtérbe helyező tradicionális hadviseléssel. Az integrált struktúra legfőbb jellegzetessége, hogy komplexebb, de gyorsabb lefolyású válsághelyzetek kialakulását teszi lehetővé, amelyekkel szemben a jelenlegi tradicionális döntéshozatali és válságreagálási modellek nem képesek időben és hatékonyan fellépni. Az új típusú, határok nélküli hadviselés legfontosabb alapelvei a minden­irányúság, a szinkronicitás és az aszimmetria.

Mit jelentenek ezek a fogalmak?

– A mindenirányúság azt jelenti, hogy a győzelem kivívásához valamennyi hadszíntér lefedésére, illetve a háborús aspektusok széles tárházának (politikai, gazdasági és kulturális területek) teljes kiaknázására van szükség. A szinkronicitás a hadszínterek széles tárházát felhasználó műveletek egyszerre, egymással egy időben történő alkalmazását fedi le, az aszimmetria pedig az információs fölény kialakítását és folyamatos fenntartását tűzi ki célul annak érdekében, hogy a különböző célcsoportokat hatékonyan befolyásolni tudják a műveletek valamennyi időszakában. Az integrált hadviselés megjelenésével olyan helyzet alakult ki, amelyben kiszámíthatatlan viszonyok között és nagyon gyorsan kell reagálni általában olyan környezetben, ami már nem békeállapot, de még nem is háború, így meglehetősen nehéz megtalálni azokat az elemeket és összetevőket, amelyek aktivizálásával hatékonyan válaszolhatunk egy stratégiai kihívásra. Nem csoda, hogy válaszadás tekintetében a bürokratikus alapokon szerveződő haderők kiemelt kérdésként kezelik napjainkban a reagálóképesség növelését és keresik a megoldásokat, hogyan is tudnák sikerrel végrehajtani a digitális transzformációt a haderőben. A változások felismerése ugyanis ma már nem elegendő a sikerhez, az arra való gyors, hatékony válaszadás, a folyamatosan és egyre gyorsabban megváltozó körülményeknek megfelelő adaptáció és az alkalmazkodási képesség egyre hangsúlyosabb szerepet kap.

Korábbi előadásaiban többször használta a küldetésalapú vezetés 2.0 fogalmát. Ez jelentené a modern hadsereg hatékonyságának titkát?

– A poroszok 1806-os jénai vereségük után alakították át teljesen a tisztek képzését, és a küldetésorientált vezetésszemléletet, az iránymutatást és a decentralizált végrehajtást helyezték előtérbe. A sikerük titka abban rejlett, hogy rendkívül nagy hangsúlyt fektettek a tisztek oktatására, akiket a stratégia, a harcászat és a vezetéselmélet területein a lehető legjobban készítettek fel. Arra képezték őket, hogy rendszeresen váratlan és kiszámíthatatlan helyzetekben kellett az elöljáró szándékának megfelelő gyors döntést hozniuk. A második világháborúban a Wermacht által alkalmazott Blitzkrieg (villámháború – a szerk.) sikere elsősorban nem a félelmetes páncélosoknak volt köszönhető, hanem annak, hogy minden alakulat vezetője a folyamatosan változó helyzetre önállóan és gyorsan tudott reagálni. A központi vezetői szándék decentralizált végrehajtása a 21. században továbbra is a siker kulcsát jelenti, de ki kell egészíteni a kor aktuális kihívásaival. Olyan emberi képességek fejlesztésére kell koncentrálnunk, mint a problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kreativitás, hálózatépítés és a változó körülményekhez való gyors és megfelelő alkalmazkodás.

A könyv alcíméből kiderül, hogy Szun Ce tanaiból is me­rített. A háború művészete nemcsak a kínai, hanem az egész világ hadtudományi irodalmának egyik legnagyobb hatású műve. Az ókori filozófus és hadvezér mely tézisei állták ki az idő próbáját?

– Sokadik alkalommal olvastam már ezt a könyvet, de még legutóbb is alig tudtam letenni – számos meglátása megelőzte korát. Az egyre inkább technológiafókuszú világban Szun Ce 2500 évvel ezelőtt született műve óta egyvalami továbbra sem változott. Alapvetően a hadviselés még mindig az emberi akaratok össze­csapásának próbája, és bármennyire is fontos a technológia szerepe, még mindig az ember a meghatározó tényező az összecsapások kimenetelében, még akkor is, ha ezt ma már a gépekkel szimbiózisban valósítja meg. Ezt a gondolatot rendkívül fontos fókuszba helyezni, amikor új technológiák beszerzéséről és azok rendszeresítéséről hozunk döntéseket nap mint nap. A lényeg nem az új technológia, hanem az, hogyan leszünk képesek azokat teljesen újszerű módon felhasználni. A történelemben ugyanis többször láthattuk, hogy alapvetően így lehet átütő sikereket el­érni. Véle­ményem szerint az innováció a hadviselésben elsősorban nem arról szól, hogy gyorsabban kifejlesztünk egy technológiát, hanem arról, hogy gyorsabban tudjuk ellenfeleinknél az újdonság elsajátítását a legalsó szintekig eljuttatni. Mert a katonának készség szintjén kell kezelnie és akár újszerű módon hasznosítania a legújabb fegyvereket és gépeket. Érdekes módon Szun Ce esetében is előkerülnek a bié és métis kínai megfelelői, és az ókori had­vezér is azt vallja, hogy ezeket együttesen kell alkalmazni, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Az utóbbi évszázadban a nyugati világ nagyon elment a tradicionális menedzsment típusú irányba. És most ennek isszuk meg a levét…

Az innovációt a hadviselésben elsősorban nem a gyorsabban kifejlesztett technológia jelenti, hanem az újdonság ellenfeleknél gyorsabb eljuttatását, elsajátítását a legalsó szintekig, mert a katonának készség szintjén kell kezelnie és akár újszerű módon hasznosítania a legújabb fegyvereket és gépeket.
Ez alól a magyar haderő sem kivétel, ráadásul a hadsereg létszámát a rendszerváltáskor számontartott 110 ezerről napjainkra közel a negyedére építették le. Hogyan újulhat meg a Magyar Honvédség?

– Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi 30 ezres professzionális haderőnk 20 ezer önkéntes tartalékossal bővíthető, ráadásul Ma­gyarország – már egy szövetségi rendszer tagjaként – fenyegetettség esetén számíthat a NATO támogatására is. Mindehhez az utóbbi években a hadsereg hadrafoghatóságában sikerült előrelépnünk, ám miután megszüntették a sorkötelezettséget, a civil lakosság szinte semmit sem érzékelt ebből az óriási változásból. Két évvel ezelőtt az elmúlt évtizedek legnagyobb honvédelmi és haderőfejlesztési programját indította el a Magyar Honvédség.
A Zrínyi 2026 program segítségével reményeink szerint válaszokat tudunk adni arra, hogyan képzeljük el az ország biztonságának garanciáit a mai változó nemzetközi környezetben. Egyre gyor­suló döntésfolyamatok mellett kell a jövő hadseregét felépítenünk, miközben egyre nehezebben megjósolható, mivel kell szembenéznünk az elkövetkező években. A beszerzések mellett komoly hangsúlyt fordítunk arra, hogy a Magyar Honvédség innovatív legyen. A korábbi robusztus rendszereink akár 20-25 év alatt vezényeltek le egy-egy struktúraváltást, erre azonban már nincs idő, a tanulási és szervezeti folyamatokat teljesen át kell alakítanunk. A tét hatalmas! Azok a szervezetek, amelyek képesek sikerrel venni ezt az akadályt, generációs ugrást hajtanak végre, azok pedig, amelyek elbuknak, letűnt korok szemléletmódjával és módszereivel lesznek kénytelenek felvenni a küzdelmet másokkal szemben.

Ehhez a generációs ugráshoz elengedhetetlenek lesznek a minőségi magyar katonák. A hazai kiképzés nemzetközi összehasonlításban mennyire állja meg a helyét?

– Tapasztalataim szerint kiválóak a magyar katonák, nemzetközi megmérettetéseink során általában a legjobb 10 százalékban végzünk. 1994-ben például, amikor kikerültem az angliai Sand­hurstbe, a volt Varsói Szövetség országainak katonái közül elsőként nyertem el a legjobb külföldi kadétnak járó tiszti pálcát, amit két évre rá egy másik magyar kadét, Benei Péter vehetett át. Ezért az elismerésért több mint 50 ország katonái versengenek évről évre. Éles bevetésen is jó a hírünk: a misszióink során a kontingensek szerep­vállalásáról folyamatosan pozitív visszajelzéseket kaptam.

A magyar katonák a nemzetközi megmérettetésekben általában a legjobb 10 százalékban végeznek. Éles beveté­sen is jó a hírük: a missziók során a kon­tingensek szerepvállalásáról folyamatosan pozitívak a visszajelzések.
Milyen szervezeti és technológiai lépések valósultak meg az utóbbi időben itthon?

– A Honvédelmi Minisztérium, valamint az Innovációs és Tech­noló­­giai Minisztérium közötti együttműködés rendkívül szoros, és emellett tavaly nyár óta a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztosa is van Magyarországnak. Fókuszba kerül a hazai ipar fejlesztése, és természetesen olyan befektetők Magyar­országra vonzása, akik e területen a világ élvonalába tartoznak. Közülük is kiemelkedik az Airbus nemrég bejelentett beruházása. A világ egyik vezető repülés- és űrtechnikai vállalatának magyar­országi gyárában nemcsak alkatrészeket fognak gyártani, de egy légi ipari klasztert is szeretnének létrehozni hazánkban. Ezzel párhuzamosan elindult a magyar haderő felfegyverzése: a Honvédelmi Minisztérium legutóbb 36 helikoptert vásárolt, 20 darab H145M és 16 darab H225M típusút. 2018 végén szerződést írt alá a honvédség a német Krauss-Maffei Wegmann céggel 44 darab Leopard 2-es harckocsi és 24 darab PzH 2000 önjáró löveg beszerzéséről. Újraindítjuk a magyar fegyvergyártást: katonáink új fegyvereit, a P–07, P–09 típusú pisztolyokat, a Bren 2 típusú gépkarabélyokat és a Scorpion Evo 3 géppisztolyokat Kiskunfélegyházán állítják majd elő. Megkezdődött az intézményi átalakulás is: januárban megalakult a Magyar Honvédség Modernizációs Intézete, májusban pedig megkezdi működését a Védelmi Innovációs Kutatóintézet is, amely az innovációs ökoszisztémával tartja majd a kapcsolatot. A Honvédelmi Minisztérium számos együttműködési megállapodást írt már alá a hazai felsőoktatási intézményekkel a szorosabb együttműködés reményében, amelyekkel elsősorban kettős felhasználású termékek vonatkozásában tervezünk alkalmazott kutatási projekteket beindítani.

Januárban megalakult a Magyar Honvédség Modernizációs Intézete. Májusban kezdi meg működését a Védelmi Innovációs Kutatóintézet, amely az innovációs ökoszisztémával tartja majd a kapcsolatot. A Honvédelmi Minisztérium számos együtt­működési megállapodást írt alá a hazai felsőoktatási intézményekkel, ezek célja elsősorban kettős felhasználású termékek vonatkozásában tervezett alkalmazott kutatási projektek beindítása. (Forrás: Digital Solider 2.0 – Fókuszban a katona)
Mennyi idő múlva érzékelhetjük az átalakítás kézzelfog­ható jeleit?

– A jeleket már idén is felfedezhetjük, hiszen a kis- és középvállalkozásokkal való kapcsolattartás és a kutatás-fejlesztések terén már ez év második felében konkrét együttműködésekre számítunk. A valódi szervezetikultúra-változáshoz azonban több időre van szükség. Nemrég lehetőségem volt személyesen beszélgetni az IBM egyik vezetőjével, az ő elmondása szerint a cégnél öt évig tartott a szervezeti struktúraváltás. Természetesen minden szervezetben van egy önkéntes ellenállás az újjal szemben, és ahogy az üzleti életben, úgy a haderő esetében sem a csúcsvezetőknél jelentkezik ez a probléma, ők történelmi lehetőségként tekintenek az előttük álló néhány évre. A tapasztalatok szerint elsősorban a középszinten levő menedzserréteg áll ellent a szervezetikultúra-váltásoknak. Nem kell azonban mindenkit meggyőzni ennek a szükségességéről, ha a szereplők 25 százaléka nyitott rá, akkor elindulhat a folyamat, ezért reményeim szerint két-három éven belül már a Magyar Honvédségnél is érzékelhető lesz a változás. Úgy látom, 2026-ra egy jóval aktívabb és rugalmasabb haderővel fog rendelkezni az ország, ami elengedhe­tetlen lesz a jövőben, hiszen az új technológiák hasznosításához egy adaptívabb, vagyis alkalmazkodóbb szervezeti struktúrára van szükségünk.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka