Az eperízű eper védelmében – az élelmiszer-termelés számos problémájára kínál megoldást a fenntartható gazdálkodás
Kép: Depositphotos/sotiomakeÖn szerint az élelmiszer-termelés napjainkban válságban van? Mi jellemzi a jelenlegi helyzetet?
– Összességében szerintem nagyon sok probléma van az élelmiszer-termelésben. Ezek között elsősorban a nem megfelelő talajhasználat és vízgazdálkodás említhető, amelynek következményei globálisan és Magyarországon is egyértelműen tapasztalhatók. Ezek hosszú távon mindenképpen megoldást igénylő nehézségek.
A nehézségek nem egyszerűen összeadódnak, hanem inkább összeszorzódnak.
Kérdés, hogy ezek a problémák a helytelen használat miatt alakulnak ki, vagy a klímaváltozás és egyéb környezeti változások következményei. Szerintem ezeket a tényezőket nem lehet elválasztani egymástól, hiszen egymás hatását erősítik. Adott a helytelen mezőgazdasági gyakorlat, amelynek hatását az egyre sokasodó időjárási szélsőségek tovább erősítik. A nehézségek nem egyszerűen összeadódnak, hanem inkább összeszorzódnak.
A rossz talaj- és vízhasználat gyakorlata miért alakult ki? Egyszerűen azért, mert az ökológiai szempontokat nem figyelembe vevő forráshasználat profitábilisabb? Hogyan jutottunk el idáig?
– Rövid távon kétségtelenül nagyon látványos hozambéli és pénzügyi eredményeket hoz például a műtrágyahasználat és a talaj kizsigerelése, az ártalmak pedig csak hosszabb távon derülnek ki. A mából visszatekintve könnyen mondjuk, hogy számítaniuk kellett volna a gazdálkodóknak a károkra. Csakhogy szerintem kezdetben valóban nem látszottak a problémák. Általánosságban is sok olyan technológia van, amit túl hamar bevezetünk, anélkül, hogy teljes mértékben ismernénk a kockázatait. Azt hisszük, hogy értjük a technológia működését, de menet közben derül ki, hogy valójában semmit sem tudunk róla.
Mozaikos táj
Ön a helyi élelmiszer-termelés fenntarthatósági hatásait kutatja. Mekkora hatása lehet globális léptékben ennek a megközelítésnek az egész emberiség élelmiszer-ellátása szempontjából?
– Ez attól is függ, hogy hol vizsgáljuk a kérdést. Például Magyarország – a klimatikus adottságai és talajtani viszonyai miatt – a lokális élelmiszer-termelés szempontjából jó helyzetben van. Alapvetően elegendő élelmiszert tudunk termelni a helyi lakosság számára. Ez a Szahara közepén vagy a Föld más, csekély termékenységű régióiban nem feltétlenül van így. Tehát mindenképpen szükség van élelmiszer-kereskedelemre. Általában véve én helyi élelmiszer-termelésen elsősorban a kis léptékű gazdálkodást értem, és ez szerintem fontos kitétel; létezik ugyanis helyi nagyüzemi mezőgazdasági termelés is. Már önmagában a kis lépték miatt számos folyamat érvényesül, ami eleve „zöldíti” a termelést.
A kis léptékű gazdálkodásban mozaikos táj jön létre, melyben megtalálják a helyüket a különféle beporzófajok, a madarak, működhetnek az ökológiai folyamatok, és közel vannak a termelők a fogyasztókhoz, ezenkívül fontos velejárója a szezonalitás. (Kép: depositphotos/lkpro)Melyek ezek a folyamatok?
– A kis lépték miatt mozaikos táj jön létre. Ebben megtalálják a helyüket a táplálékhálózat különböző elemei: a rovarok, például a különféle beporzófajok, a madarak és így tovább. Működni tud a táplálékhálózat egésze, működhetnek az ökológiai folyamatok. Emellett a kis lépték azt is jelenti, hogy közel vannak a termelők a fogyasztókhoz, nem szükséges nagy távolságra elszállítani, idő előtt leszedni, majd utóérlelni a termést. A kis léptékű termelés fontos velejárója a szezonalitás.
Meg kell tanulnunk, hogy karácsonykor nem kell epret enni.
Azt célszerű termelni, ami az adott klimatikus körülmények között az adott időszakban megterem. Ilyenkor nincs szükség fűtött üvegházra vagy éppen hűtőházra – márpedig ezek energiaigénye elképesztően magas. Fogyasztóként akkor járunk el a leghelyesebben, ha mindig azt vásároljuk, ami éppen megterem. Emellett szemmel látható, illetve még inkább ízlelhető különbségek vannak a termelőtől vásárolt, kiskertben termelt, illetve a nagyüzemi gazdaságból, monokultúrából származó gyümölcsök között. Meg kell tanulnunk, hogy karácsonykor nem kell epret enni, mert az akkor, hagyományos körülmények között nem terem.
Az élelmiszer-termelés fenntarthatóvá tétele érdekében inkább a termelőknek kell változniuk, vagy a vásárlói igényeknek kell átalakulniuk?
– Mind a kettőnek. Miért változnának a termelők, ha nincsenek rákényszerítve? A talaj idővel ugyan tönkremegy, de erre az a technokrata válasz, hogy semmi gond, használjunk még több műtrágyát, alkalmazzunk precíziós megoldásokat. De ez nem oki, hanem tüneti kezelés. Szerencsére van sok ellenpélda is: vannak olyan termelők, akiknek célja a talaj megújítása. Ugyanakkor a fogyasztók szemléletváltozása is elengedhetetlen. Egyik fajba, így az emberbe sincsen belekódolva az önmegtartóztatás, hiszen az evolúció során a táplálékhálózat adott pontján lévő élőlények tömegességét és így fogyasztását kontrollálta a többi faj. Ha ez a kontroll megszűnik, akkor először egy felfutási fázis jön létre, majd összeomlik az adott populáció, illetve a mi esetünkben a civilizáció. Az ember kikapcsolta a fékeket, az eredményeket pedig látjuk.
Nagybani értékesítés
Hogyan lehet elültetni az önmegtartóztatás gondolatát az emberek fejében? Mivel lehet erre rávenni őket?
– Mindenképpen beszélni kell a problémákról, valamint alternatívákat kell mutatni arra, hogy másképpen is lehet élni, és hogy neki, az egyszeri fogyasztónak is jobb lesz ettől. Például mert eperízű epret eszik, nem pedig egy piros, vízzel töltött lufit. Emellett nyilván az is számít, hogy hol, mikor, milyen termék érhető el, és legfőképpen milyen áron. A helyi élelmiszerekkel szemben hangoztatott gyakori kritika, hogy drágák. Ez sokszor – de messze nem mindig – igaz, ilyenkor döntenünk kell, hogy a mennyiséget vagy a minőséget tekintjük elsődlegesnek. Például, ha nem vásárolunk „élelmiszeripari műremekeket” (vagyis erősen feldolgozott élelmiszereket – a szerk.), a megmaradt pénzünket költhetjük valódi élelmiszerre is. A helyben termelt élelmiszerek ár-érték arányban nagyon jók. Ehhez azonban a fogyasztóknak dönteniük kell.
A termelői oldalon jelenleg piaci értelemben megéri kis léptékben élelmiszert termelni? Eladható a termény olyan áron, ami nyereségessé teszi a gazdaságot?
– Igen, erre sok pozitív példa van. Nem könnyű a termelők helyzete, ám nagyon sok esetben inkább a szabályozási oldal okozza a nehézségeik jelentős részét. A kistermelőkre nincsen a jogalkotó felkészülve, és ugyanolyan követelményeket támaszt velük szemben, mint amiket a nagy szereplőktől vár el, márpedig ez teljességgel nonszensz. Számos jó példa van arra is, hogy hogyan tud a termelő és a fogyasztó közvetlenül találkozni. A termelők számára a nagybani értékesítési árnál minden jobb. Nem járhat mindenki a frekventált termelői piacokra, de a terményt fillérekért felvásárló nagykereskedőkhöz képest a termelőknek még az is előnyösebb, ha a viszonylag kispénzű fogyasztóknak adják el a termést a nagybani ár többszöröséért, és ezzel mindenki jól jár. Az is igaz, hogy a közvetlen értékesítésbe rengeteg időt és energiát kell beletenni, és ez sokak életébe – különböző okokból – nem fér bele. Ilyenkor marad a nagybani értékesítés.
A termelők számára a nagybani értékesítési árnál minden jobb.
A gyakran hallott kritikák szerint a kis léptékű élelmiszer-termelés csak a vidéki, falusias környezetben lehet működőképes, ám amikor egy többmilliós nagyváros lakosságát kell élelemmel ellátni, akkor megkerülhetetlen a nagyüzemi mezőgazdaság.
– Ez a probléma Magyarország esetében nem jelentkezik olyan erősen, hiszen nem bővelkedünk többmilliós nagyvárosokban. De gondolkozzunk el a budapesti kétmillió ember ellátásán. Kézenfekvő a fővároshoz közeli gazdálkodás, de valójában a külvárosokban is sok terület áll a helyi élelmiszer-termelés rendelkezésére. Egyes számítások szerint intenzív és permakultúrás (fenntartható emberi környezetet teremtő – a szerk.) módszerekkel 200-400 négyzetméteren megoldható egy négyfős család egész éves zöldség- és gyümölcsellátása. Ezzel szemben manapság mit látunk a kertvárosi kertekben? Angol pázsitot tujával, pedig ennek nem kell feltétlenül így lennie. Az is szemlélet kérdése, hogy mit látunk szépnek. Ebből a szempontból a Vadvirágos Budapest vagy a méhlegelő program nagyon jó, hiszen megmutatják, hogy a természetközelibb terek is lehetnek szépek. Ezáltal formálni lehet az emberek közízlését, ami talán egy idő után a kertészeti és kertgazdálkodási gyakorlatban is éreztetni fogja a hatását. Visszatérve a városi ember ellátásához, itt lehetne igazán terepe az intenzív és precíziós termelésnek – például vertikális farmoknak. Alakulnak is szép budapesti példák. Szerencsére egyre népszerűbbek a közösségi kertek is.
A termelőnek a közvetlen értékesítésbe rengeteg időt meg energiát kell beletennie, és különböző okokból nem biztos, hogy ez belefér az életébe, így marad a nagyon alacsony áron való nagybani értékesítés. A fogyasztónak pedig döntenie kell, hogy a mennyiséget vagy a minőséget tekinti elsődlegesnek. A pénzét költheti erősen feldolgozott vagy valódi élelmiszerre is. A helyben termelt élelmiszerek ár-érték arányban jók. (Kép: depositphotos/jomahepu@gmail.com)Eddig főként a növénytermesztésről beszéltünk. Az állattenyésztés a fenntarthatóság szempontjából másképpen kezelendő, alapvetően eltér a működése?
– Az állattenyésztés ökológiai hatásai több szempontból is különböznek a növénytermesztéstől. Az állattenyésztés jóval területigényesebb, már csak az ökológiai piramis miatt is, hiszen az állatok növényeket fogyasztanak, amelyeket ugyancsak meg kell termelni. Itt szintén fogyasztói szemléletváltásra van szükség. Az egész rendszer fenntarthatósága szempontjából elengedhetetlen, hogy a hústartalmú étrendtől elmozduljunk a növényi alapú táplálkozás felé. Ez nem azt jelenti, hogy a húst teljes egészében kiiktatjuk, de az arányokat mindenképpen meg kell változtatni.
„Közel három évtizede élek Magyarországon. Amikor ideérkeztem, egészen más volt a piac szerkezete. Mára szinte állandósultak a boltokban az akciók, emiatt esztelen árverseny alakult ki – mondta Giacomo Pedranzini. – Ezért arra jutottam, hogy ha a piaci szereplők nem változtatnak a magatartásukon, akkor előbb vagy utóbb még inkább az akciók fogják uralni az élelmiszerpiacot. Ez pedig ahhoz vezethet majd, hogy olcsó, de gyengébb minőségű, egészségtelen ételekkel lesznek tele a polcok.”
Az ügyvezető igazgató véleménye szerint ez nagyon rossz irány. A HonestFood reprezentatív kutatása, amelyet idén májusban készítettek, azt mutatta, hogy a vásárlók is látják, hogy gond van. Tízből nyolc válaszadó mondta, hogy a termelők nincsenek megfelelően jutalmazva, mivel sokkal nagyobb a hozzáadott értékük, mint amennyi pénzt kapnak a munkájukért. Ezen az egyesület szerint változtatni kell. Közös gondolkozásra van szükség ahhoz, hogy minden érintett folyamatban, azaz a termelésben, a gyártásban és az értékesítésben is kiemelt figyelmet kapjon az emberi egészség, a természet és a környezet védelme.
„A HonestFood Egyesület célja éppen az, hogy szorosabb legyen az együttműködés az élelmiszer-termelők, -gyártók és -kereskedők között – mondta Pedranzini. – Célkitűzésünk, hogy helyreállítsuk a gazdálkodók és a termelők munkájának méltóságát, és szorgalmazzuk a méltányos díjazásukat.” A már említett felmérésből kiderült, hogy majdnem minden második magyar ember kizárólag az ár alapján dönt az élelmiszer-vásárláskor, és nem foglalkozik azzal, hogy egy termék milyen környezetvédelmi, állatjóléti, méltányossági és egyéb szempontok figyelembevételével készült. Az egyesület ezért fel szeretné hívni a fogyasztók figyelmét arra, hogy a vásárlási döntéseikkel ők is hatással vannak az ellátási láncra.
Az egyesület arra törekszik, hogy életre hívjon egy olyan véleményformáló mozgalmat, amely tudatosítja és bevonja a termelőket, a forgalmazókat és a fogyasztókat is, ezzel elősegítve az élelmiszer-termelés és -elosztás logikájának, valamint a fogyasztási modellnek a jelentős javulását. Ez a mozgalom visszahozná az agrár-élelmiszerláncba az egyenlően elosztott gazdasági és etikai értékeket. Emellett az egyesület céljai között szerepel az agrár-élelmiszerláncon belül a talaj termelékenységének és a termékek minőségének javítása, illetve az egészséges környezet fenntartása.
„Fontosnak tartom kiemelni, hogy ugyan a megalakulás egy fontos lépés, de csupán egy hosszú út kezdete – fogalmazott Giacomo Pedranzini. – További támogatók jelentkezését várjuk a teljes agráriumból és az élelmiszeriparból is. Két év múlva szeretnénk közhasznú szervezetté válni.”
A nonprofit HonestFood Egyesület alapító tagjai:
Antal Emese (TÉT Platform), dr. Kovács Péter (Darnó-Hús Kft.), dr. Csikai Miklós (Árpád-Agrár Zrt.), Szommerné Egyed Linda (Fino-Food Kft.) Giacomo Pedranzini, Hollósy Tibor (KOMETA 99 Zrt.), Kasza Sándor (Inno-Szinergia Kft.), Nagyné Szaksz Gabriella (Lolo Snack Kft.), Nagypéter Sándor (Délalföldi Kertészek Szövetkezete), Sziráczky Zoltán (Triagro Kft.), Varga Ákos (UBM Trade Zrt.) és Varga Gábor (Fuchs Tojás Kft.). Az egyesület tiszteletbeli tagjai: dr. Gyuricza Csaba, dr. Friedrich László és Vörös Péter a MATE képviseletében.
Regeneratív módszerek
Hogy látja a jövőt? Mennyire bízik abban, hogy az embereket meg lehet győzni arról, hogy ne akarjanak epret enni decemberben?
– Az emberek fogyasztási szokásainak önkéntes megváltoztatásával kapcsolatban szkeptikus vagyok. Ugyanakkor, miután fenntarthatatlan a jelenlegi rendszer, egyre igazabb lesz a mondás, hogy a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. A hús előbb-utóbb annyira megdrágul, hogy el kell mozdulni a többségében növényi alapú táplálkozás felé. Vagyis szerintem inkább a külső tényezők fogják kikényszeríteni a változtatást.
…a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz.
A növényi táplálkozás mellett szóló egészségügyi érvek nem hatnak az emberekre?
– Bizonyos mértékben hatnak. Ha választani kell a környezetvédelmi, állatjóléti és egészségügyi érvek közül, akkor az egészségügyi érvek azok, amelyek a legjobban befolyásolják az emberek döntéseit. Viszont a riogatás hatástalan, és inkább az előnyök kiemelése, a pozitív üzenetek működnek jobban. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem a húsfogyasztás teljes tilalmáról van szó, hanem a hús arányának csökkentéséről. Nemrég végeztünk egy kutatást, amelyből kiderült, hogy azok a fogyasztók, akiknek a gondolkodásában a közösségi értékek markánsabban jelen vannak, sokkal nyitottabbak a változtatásra, függetlenül attól, hogy őket egyébként környezeti, egészségügyi vagy állatjóléti indokok motiválnák elsősorban. Vagyis, ha az ember társas igényére hatunk, akkor ez magával hozhatja az ökológiai szempontból előnyösebb táplálkozás igényét is.
A fenntarthatóság szempontjából elengedhetetlen, hogy a hústartalmú étrendtől elmozduljunk a növényi alapú táplálkozás felé. Ez nem azt jelenti, hogy a húst teljes egészében kiiktatjuk, de az arányokat mindenképpen meg kellene változtatni. (Kép: depositphotos/gbh007)Véleménye szerint milyen élelmiszer-ellátási rendszer lenne ideális a jövőben?
– Mindenképpen egy olyan rendszert képzelek el, ami a szezonális, kis léptékben előállított élelmiszerekre épít. A kis léptékű mezőgazdaság, illetve a nyomán létrejött mozaikos táj kisebb mértékű vegyszeres védekezést tesz szükségessé. A diverzitás önmagában védő hatású, hiszen a kártevők nehezebben találják meg a saját prédafajukat, a kárt elszenvedő növényt. Nem áll rendelkezésükre olyan nagy tömegű táplálék, mint a kiterjedt monokultúrákban, ezért nem tudnak a populációik olyan mértékben elszabadulni. A kicsi és diverz mezőgazdasági rendszerek a talaj regenerálódását is elősegíthetik, jobb a vízvisszatartásuk, és hozzájárulhatnak a tájfajták használatához. Ezek a növényfajták sok szempontból rezisztensebbek, ellenállóbbak a kártevőkkel, illetve a klimatikus viszonyokkal szemben, ami tovább csökkenti az alkalmazandó növényvédő szerek mennyiségét. Ezek az előnyök mind egyszerre jelentkeznek, ha kis léptékű élelmiszer-termelésből származó szezonális élelmiszert fogyasztunk.
A kicsi és diverz mezőgazdasági rendszerek kisebb mértékű vegyszeres védekezést tesznek szükségessé, a talaj regenerálódását is elősegíthetik, jobb a vízvisszatartásuk, és hozzájárulhatnak a tájfajták használatához. Ezek a növényfajták sok szempontból rezisztensebbek, ellenállóbbak a kártevőkkel, illetve a klimatikus viszonyokkal szemben. (Kép: depositphotos/anmbph)Miért romlik le a talaj a nagyüzemi mezőgazdaságban, és miért nem romlik le a kis léptékű mezőgazdasági termelés során?
– A kisüzemi termelés is lehet kártékony: ha a kis léptékű gazdaságban is ész nélkül használják a műtrágyát, az ugyanúgy káros lesz. Mégis elsősorban a nagyüzemi gazdálkodásra jellemző probléma a műtrágyák túlzott mértékű használata. Bejuttatunk tápanyagot a rendszerbe, jelen esetben a talaj táplálékhálózatába. A többlettápanyag miatt a talajlakó szervezetek először populációs robbanást élnek át, amit szükségszerűen összeomlás követ. Közben megváltozik a mikrotápanyagok aránya, elhasználódik a szénben gazdag humusz. Ez hosszabb távon a talajélet elszegényedéséhez, a széntartalom csökkenéséhez, tömörödéshez, talajvesztéshez vezet. Felmerül a kérdés: hogyha az állattartás visszaszorul, honnan lesz elég szerves anyag a növénytermesztéshez – amit eddig a trágyázás biztosított. Ezt a problémát részben a baromfitrágya, részben pedig a különböző komposztrendszerek – a kis léptékben alkalmazható regeneratív módszerek – orvosolhatják. De mind a szemléletformálás, mind a talajépítés lassú folyamat, így nem várhatunk tőlük látványos és gyors eredményeket.•
Címlapkép: Depositphotos/sotiomake
