A távfűtésben nagy a zöld energiára való átállás lehetősége
A magyar háztartások a 2019-es adatok szerint összesen 239 petajoule (PJ) energiát használtak fel, és ez az ország teljes végső energiafogyasztásának nagyjából harmadát tette ki (a fennmaradó rész az ipari, közületi és egyéb felhasználás). A háztartások energiafogyasztásának messze legnagyobb része (71 százaléka) a fűtésre megy el, amit 13 százalékkal a használati meleg víz előállításának energiaszükséglete követ. Az elektromos berendezések működtetésére 11 százalék megy el, a maradékot pedig jellemzően főzésre fordítják a lakosok. Az energiaforrásokat tekintve a felhasznált energia 49 százaléka földgázból származott, 23 százaléka megújuló energiaforrásokból (például fából), 18 százaléka hálózati villamos energiából, míg nyolc százalékot tett ki a távhő. A szén- és olajfelhasználás már csak egy százalékot jelent a háztartásokban.
Amint látható, a felhasznált energia 84 százalékát fűtésre és melegvíz-előállításra fordítják, ami távhőszolgáltatás esetén általában együttesen adott. Vagyis nem lehet túlbecsülni a távhő jelentőségét, ha az energiahatékonyságról, illetve az energetikai döntések környezeti hatásairól van szó. Nem csoda, hogy világszerte kutatják a távhőszolgáltatás fenntarthatóságának és környezeti szempontú fejlesztésének lehetőségeit, hiszen ezzel számottevő hatást lehetne elérni a teljes társadalom energiafelhasználásában. Alapvetően igaz ugyanakkor, hogy a távfűtés mindenképpen környezetkímélőbb fűtési mód, mint az egyéni fűtés és vízmelegítés.
Ellenőrzött körülmények
„A jól tervezett, korszerű távfűtés biztosan sokkal kevésbé terheli meg a környezetet, mint az azonos jellegű egyedi fűtési megoldások – állítja Orbán Tibor, a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. távhőszolgáltatási és energetikai vezérigazgató-helyettese, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, aki a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (MATÁSZSZ) az elnöke is. – Az nem is kérdés, hogy fűtésre, melegvíz-előállításra szükség van, és szerte a világon azért térnek át egyre többen a távfűtésre, mert energetikailag hatékonyabb, és ennek megfelelően kisebb a környezeti terhelése.”
A távhőszolgáltatás keretei között előállított hő termelését és felhasználását sokkal ellenőrzöttebb körülmények között lehet, sőt kell tartani, legyen szó akár fosszilis energiahordozóról, akár megújuló energiaforrásról. Emellett a távhőszolgáltatók egyszerre különféle energiaforrásokból is tudnak hőt előállítani, az aktuális feltételeknek megfelelően. A zöld energiaforrások széles spektrumát képesek alkalmazni a biomasszától a geotermális energiáig, a kapcsolt energiatermelésig. A lehetőség tehát immár adott arra, hogy a távfűtés ellátására megújuló energiaforrásokat használjunk, az azonban kérdés, hogy ez a potenciál mennyire jelenik meg a mindennapi gyakorlatban.
Orbán Tibor elmondta, hogy meglepő lehet, de a megújulók már ma is jelentős szerepet játszanak számos hazai település távhőellátásában. Több mint egy tucat város távhőrendszereiben használnak geotermikus energiát, és jelenleg is megvalósítás alatt áll egy nagy geotermikus beruházás Szegeden. Húsz településen biomasszából állítják elő a távhőt, Budapesten a helyben keletkező települési szilárd hulladék környezetkímélő elégetéséből is nyernek kapcsolt energiatermelés keretében hőt. Ezek mellett van néhány település, ahol biogázból, depóniagázból (vagyis a hulladéklerakókban termelődő gázból) vagy napenergia segítségével állítják elő a hő egy részét. Összességében a hazai távhőszolgáltatás mintegy húsz százaléka megújuló energiaforrásokból származik.
E megújuló források közel felét teszi ki a biomassza, a fennmaradó hányad nagy része a geotermiából származik. Néhány százalékkal veszi ki a részét a települési szilárd hulladék, a többi forrás aránya pedig egyelőre kisebb. Ez az összességében húsz százalék mindenképpen magasabb arány, mint amennyi megújuló forrást ma Magyarországon az egyedi hőellátási megoldások révén felhasználnak.
A MATÁSZSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a környezetbarát, zöld vagy megújuló energia nem feltétlenül a legolcsóbb energia is egyben. Ez a fő oka annak, hogy az egyedi fűtési rendszerek tulajdonosai, noha érdekükben állna, hogy modernizált technológiát használjanak, gyakran ezt nem tehetik meg. Egyszerűen nincsenek meg a pénzügyi eszközeik az ehhez szükséges beruházásokhoz. Ellenben a távhőszolgáltatók üzemeiben megvannak az adottságok és a lehetőségek a legmodernebb (és leghatékonyabb) technikai megoldások alkalmazására. A legtöbb háztartási méretű kazán nem alkalmas például a gyengébb minőségű, biomassza-eredetű fűtőanyagok eltüzelésére, az erre alkalmas típusok pedig lényegesen drágábbak.
„A környezetvédelem és az energiahatékonyság a beruházási oldalon önmagában általában nem tekinthető olcsónak – hangsúlyozza Orbán Tibor. – Az egy más kérdés, hogy ezek a fejlesztések a társadalmi hasznot is bekalkulálva megtérülnek, de az energiatudatosságot és a fenntarthatóságot szem előtt tartó projektek akkor valósulhatnak meg piaci alapon, ha valaki képes és kész vállalni, átvállalni a többletköltségeket.”
Elengedhetetlen beruházási támogatás
A szakember arra számít, hogy a jövőben a környezetvédelmi szempontok olyan fontosak lesznek, és ezzel párhuzamosan a zöld technológiák beruházási költsége olyannyira lecsökken, hogy ezek a fejlesztések válnak dominánssá. Napjainkban azonban még nem ez a helyzet, viszont a pénzügyi kényszerektől függetlenül e célok társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen. Orbán Tibor szerint ezért az érintett közösségnek kell döntenie a fontos célokról, majd azok megvalósulását támogatási konstrukciókkal, illetve egyéb ösztönzők révén segíteni kell.
Bár a távhőszolgáltatási rendszerekben jóval nagyobb lehetőség van a zöldenergia-fogyasztásra való átállásra, mint az egyedi fűtésnél, különösen a sűrűn lakott városokban, a fenti pénzügyi okok miatt támogatás nélkül még a megújuló energiával működő távhőszolgáltatók sem képesek manapság pusztán a piacról megélni. Az iparági vezető szerint ebben komoly szerepet játszik az, hogy a távhő túlnyomó része hatósági áras szolgáltatás, ami a lakosság és a külön kezelt intézmények körében 2014 óta a rezsicsökkentés hatálya alá is tartozik. Így a bevételek és a jövedelmezőség erősen korlátos, és részben emiatt is nehezebbé válik az új beruházások finanszírozása és megtérülése is. Európai uniós, illetve magyar kormányzati támogatás nélkül a beruházások gyakran megvalósíthatatlanná válhatnak.
„Beruházási támogatás nélkül, illetve a jelenlegi árszabályozás szabta keretek között az új megoldás semmiképpen sem lehet drágább, mint az a rendszer, amelyet helyettesít – érvel Orbán Tibor. – Ezért a távhőszolgáltatásban sem egyszerű lecserélni az elavult technológiákat és teljesen átállni a megújuló energiaforrásokra. Ma Magyarországon a távhőszolgáltatás hetven százaléka földgázeredetű, a hő nem csekély hányadát akár negyvenéves forró vizes gázkazánokban állítják elő. Ezt a hőforrást kell helyettesíteni. Noha a földgáz ára jelenleg rendkívül magasra, mondhatnánk az egekbe ugrott, egy évvel ezelőttig a gáz még igen olcsó volt. Vagyis a gázkazánok működtetése helyett új technológiát telepíteni az árszabályozási rendszer fent említett alapelvéből következően nagyon nehéz lett volna.”
Az elmúlt 15 hónapban 5 €/MWh (euró megawattóránként – a szerk.) körüli értékről 90 €/MWh fölé emelkedett, azaz csaknem meghússzorozódott a földgáz szabadpiaci ára, és a távhőszolgáltatók is innen szerzik be a fűtőanyagot. Napjainkban is folyamatos és ugrásszerű a drágulás, bár ez a folyamat nyilvánvalóan nem tarthat örökké. A megújuló energiaforrások versenyképességét márpedig alapvetően a fosszilis energiahordozók aktuális ára határozza meg. A távhőszolgáltatók számára lényeges költséget jelent emellett a szén-dioxid-kvóta ára is. A kiotói protokollban határozták meg a világ országai, hogy a klímaváltozás ellensúlyozása érdekében csökkenteni kell világszerte az üvegházhatású gázok kibocsátását. Minden országra meghatározták a kibocsátásra vonatkozó kvótát, és ezt a jogot akár értékesíteni is lehet.
Minthogy bizonyos iparágak több szén-dioxidot bocsátanának ki, mint az az adott ország számára megengedett, kvótát vásárolhatnak másoktól, és erre a célra nemzetközi kereskedelmi rendszer jött létre. A kvóta árfolyama a részvényekhez vagy az ipari nyersanyagokhoz hasonlóan folyamatosan változik, ami természetesen hatással van az előállított termék (esetünkben a hő) árára is. A szén-dioxid-kvóta a fosszilis energiahordozók felhasználása ellen hat, hiszen ezek elégetésekor keletkezik nettó szén-dioxid. Az utóbbi időben a szén-dioxid-kvóta ára is az egekbe szökött, és Orbán Tibor szerint egyrészt éppen a földgáz, másrészt a szén-dioxid-kvóta árának drasztikus emelkedése teremthet olyan helyzetet, ami a beruházókat az olyan technológiák (például a megújuló energiaforrások) felé tereli inkább, amelyek nem függenek ezektől a kényszerektől.
Számszerűsített klímavédelmi előnyök
A megújuló energiaforrásokra való áttéréshez szükséges beruházások ára sem állandó, hiszen az is számos tényezőtől, például az alapanyagok és az építési szolgáltatások, valamint a munkabér árától függ, amelyek az utóbbi időben ugyancsak jelentősen drágultak. „A Nemzeti Energiastratégia részeként olyan valós távhőfejlesztési programot kellene bevezetni, amely hosszú távon, lépésről lépésre felépíti azt a sokelemű rendszert, amely majd fenntartható és finanszírozható pályára állítja a szektort” – magyarázza Orbán Tibor.
Ma nagyjából 660 ezer lakást fűtenek itthon távhővel, és ehhez jön még számos nem lakáscélú, de a távfűtésbe bekapcsolt ingatlan, például közületek, irodaházak, iskolák, kórházak, sportlétesítmények. A 660 ezer lakás nem nevezhető magas aránynak, hiszen ez csupán a teljes magyar lakásállomány körülbelül 16 százalékát teszi ki. A szakember úgy véli, hogy ebben van bizonyos mértékű bővítési potenciál, elsősorban a nagyobb településeken, ahol a lakássűrűség nagyobb, és így kisebb távolságokra kell eljuttatni a forró vizet, hogy eközben számos lakást lehessen vele fűteni. Vannak európai országok, ahol ennél jóval magasabb a távhővel fűtött lakások aránya, Orbán Tibor szerint mégis inkább a közintézmények, a központi államigazgatási épületek rekonstrukciójával, és ezzel párhuzamosan a távhőszolgáltatásba való bekapcsolásával lehetne érdemben bővíteni a távfűtési rendszert.
Erre a váltásra – a földgáz magas ára miatt – most lenne itt a jó alkalom. Ugyanakkor az ilyen jelentős fejlesztéseket nem lehet pusztán a földgáz árának ingadozására alapozni, ezért a Budapesti Közművek vezérigazgató-helyettese szerint mindenképpen hosszú távú stratégiára lenne szükség, amely mellett a jövőben is következetesen kitartanának. A stratégia részévé kell tenni a megújuló energiaforrások klímavédelmi és levegőtisztaság-védelmi céloknak megfelelő számszerűsített előnyeit is.
Hazánkban még mindig sokan a panelházakból álló lakótelepekkel kapcsolják össze a távfűtést. Ez nem is alaptalan, hiszen a távfűtés a házgyári lakótelepek építésekor terjedt el igazán. És innen erednek a távfűtéssel szembeni fenntartások is. „A lakótelepeket tömegesen és olcsón a távhő révén lehetett fűtési szolgáltatással ellátni. Csakhogy az olcsóság és a gyorsaság mindent felülíró szempontjai miatt ennek kiépítése sok helyen még a kor színvonalához képest is igénytelen műszaki megoldásokkal valósult meg – összegez Orbán Tibor. – De a távhő ennél sokkal többre képes, hiszen egy olyan közösségi szolgáltatásról van szó, amely a lakótelepeken kívül élő fogyasztóknak, akár falvak családi házas övezeteiben is tudna reális ellátást biztosítani (ahogy erre Ausztriában és Dániában vannak is példák). Ehhez azonban számos feltételnek kellene teljesülnie. Szisztematikus településfejlesztésre, illetve a klímavédelmi és a levegőtisztasági előnyök elismerésére lenne szükség.”
Bár a falusi életet szokás a tiszta levegővel azonosítani, telente ez sok helyen nem is állhatna távolabb a valóságtól, ugyanis a falvakban számos helyen sokan mindent elégetnek, amihez csak hozzáférnek – a szeméttől a műanyagig. A kritikusan rossz minőségű levegő megannyi súlyos betegséget okoz, és ez rendkívül magas szociális költségeket ró a költségvetésre. Vagyis a különböző fűtési megoldások költségeit komplex módon kell értékelni, mert így sok esetben már a látszólag nagyobb beruházási költségű megoldások (például a távfűtés) sem tűnnének versenyképtelennek. A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes lenne e problémák megoldása érdekében komplex falufűtési programot indítani, és például geotermikus vagy biomassza-alapú távfűtéssel, energiaközösségben ellátni egy egész települést.
A szisztematikus távhőfejlesztési programban akár hatékony biomassza-égető kazánokat vagy egyéb berendezéseket lehetne fejleszteni, amelyekre beruházási támogatást kellene elérhetővé tenni. Egy ilyen komplex fűtési ökoszisztéma sok munkahelyet teremthetne, kezdve a biomassza (vagyis a fa és egyéb növényi részek) termesztéséhez és összegyűjtéséhez szükséges munkaerővel a távfűtés üzemeltetéséig. E szempontok alapján Orbán Tibor érvelése szerint több program költségvetéséből is lehetne fedezni a költségeket. „Ha integráltan nézzük mindezeket a tényezőket, már nem is tűnik olyan lehetetlennek a távfűtés jelentős bővítése sem. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy fizetőképes kereslet, illetve a környezetvédelmi előnyök figyelembevétele nélkül ez a jövőben is megvalósíthatatlan marad.”
Fenntartható biomassza
A napjainkban alkalmazott megújuló energiaforrások közül, miként Európában, úgy nálunk is a biomassza túlsúlya számottevő. Ezt az energiaforrást nem mindenki tartja előremutató megoldásnak, hiszen itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a fát és más növényi anyagokat elégetjük – ahogy tettük ezt évezredekkel ezelőtt is. Viszont az Európai Unió értékelése szerint, ha a biomasszát fenntartható módon termelik (vagyis a kivágott, learatott mennyiséget ültetéssel pótolják a természetben), akkor a biomassza-tüzelés klímasemlegesnek tekinthető. A fa növekedése során fotoszintetizál, és szén-dioxidot köt meg a levegőből. Elégetésekor ez a szén-dioxid szabadul fel újra, vagyis elméletben a nettó szén-dioxid-termelés nulla lesz. Ugyanez igaz a mezőgazdasági melléktermékekre is.
A biomasszának van egy nagy előnye a többi megújuló energiaforráshoz képest. Minthogy a hőt ebben az esetben tüzeléssel állítják elő, a faanyagot, illetve a mezőgazdasági hulladékot pedig könnyen lehet tárolni és akkor felhasználni, amikor szükség van a hőenergiára, ezért a távhőszolgáltatásban elengedhetetlen rendszerszintű stabilitás, illetve az állandó rendelkezésre állás biztosítható. A szél- és a napenergiával, sőt a geotermikával szemben gyakran azt a kritikát fogalmazzák meg, hogy azok kínálata nem befolyásolható, emiatt néha túl sok van belőle, máskor meg hiány alakul ki.
Értelemszerűen az efféle instabilitás a távhőszolgáltatásban nem megengedhető, hiszen ha hideg van, akkor is biztosítani kell a fűtést a fogyasztók számára. A biomassza tehát képes kielégíteni a teljesítménytartás feltételeit is. Orbán Tibor hangsúlyozza, hogy kisebb léptékben akár tisztán geotermikus forrásból is megoldható a távfűtési szolgáltatás, de a nagyobb rendszereknél ez már ellátásbiztonsági problémát okozhat. A nagyobb magyar távfűtési rendszereket az épületállomány igényeihez igazodóan forró víz használatára tervezték, és jelentős, főként ügyféloldali költséget jelentene úgy átalakítani őket, hogy alacsonyabb hőmérsékletű vízzel is jól tudjanak működni. Ez is erősen korlátozza például a geotermikus rendszerek elterjedési lehetőségeit. A távfűtési rendszerek helyszínei adottak, ahogy a geotermikus hőforrások is. Amennyiben ezek távol esnek egymástól, akkor a hőhordozó közeg nagy távolságokba való eljuttatását szolgáló csővezetékek építése nagymértékben megdrágítja a beruházást.
„Nincsenek általánosan használható csodafegyverek a rendszerben. Valahol az egyik energiaforrás a jobb, máshol a másik. Ezért kell olyan szisztematikus tervet készíteni, amely objektív módon, a nehézségekkel is szembenézve feltárja, hogy hol melyik megújuló energiafajtát lenne indokolt bevezetni – mondja Orbán Tibor. – Bár eddig is készült sok részfelmérés, a teljes fűtési rendszert átfogóan vizsgáló tanulmány, illetve integrált rendszertervek eddig még nem készültek. Ugyanakkor a Nemzeti Energiastratégiában és az ennek részét képező Zöld Távhő Programban szerepelnek erre vonatkozó célkitűzések.”
A távfűtés energiahatékonyságát nemcsak a termelési oldalon lehet növelni, hanem legalább ilyen fontos a lakásokban leadott hő elvesztésének megakadályozása, magyarul a hővédelem javítása. A szigetelés sokkal inkább benne van a köztudatban, de vajon a fűtés korszerűsítése vagy a szigetelés fejlesztése a célravezetőbb megoldás? Orbán Tibor szerint a kettő elválaszthatatlan egymástól. Sorrendet kell felállítani az energiahatékonysági fejlesztések között. Az első lépés a szabályozható és mérhető fűtés teljes körű kiépítése, hogy a fogyasztók, az ügyfelek az igényeiknek megfelelően tudjanak hőt fogyasztani. Minthogy az elfogyasztott hőmennyiség meghatározza a fűtési költségeket is, a fogyasztó érdekelt lesz abban, hogy ne pazarolja a meleget, és ha úgy akarja, korlátozza a saját fogyasztását. Hiszen az a legkevésbé környezetterhelő energia, amit nem fogyasztanak el, és így nem is kell megtermelni.
A hőfogyasztást akkor lehet csökkenteni, ha a korábban leadott energia nem távozott a környezetbe, hanem sokáig melegen tartja a lakást. Itt válik fontossá a szigetelés és a nyílászárók modernizálása. Az új építésű ingatlanok komplex tervezésével, és legfőképpen a kiváló szigeteléssel fel lehet készíteni az ingatlant a geotermikus és más megújuló energiaforrások kiaknázására is. „Az épületek energiahatékonyságának javítását és a hőtermelés energiaforrás-portfóliójának zöldítését egyszerre kell megvalósítani. De nem szabad elhallgatni, hogy ennek is rendkívül magasak a beruházási költségei, és valakinek ezt meg kell fizetnie – hangsúlyozza Orbán Tibor. – Erre használhatók uniós és hazai pályázati források. Reálisan szemlélve, ez mindenképpen hosszú távú folyamat lesz, hiszen ha megnézzük a magyarországi épületállományt, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy magas azoknak az épületeknek a száma, amelyek nemhogy a mai, de még a tíz-tizenöt évvel ezelőtti elvárásoknak sem felelnek meg. A környezetvédelem – ahogy minden más is – pénzkérdés is, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne indokolt, szükséges, sőt elengedhetetlen vele foglalkozni.”•