Bolygónk növekvő népessége egyre több erőforrást igényel. 2018-as előrejelzés szerint 2030-ban 35 százalékkal több élelmiszerre, 40 százalékkal több vízre, és 50 százalékkal több energiára lesz szükségünk. Ezt a rohamosan növekvő keresletet viszont nem állíthatjuk elő örökké. A kőolajkészletek például várhatóan nagyjából ötven évig szolgálják ki a gazdaság igényeit a remélt növekedés mellett. A felhasználható nyersanyagok folyamatos csökkenése nemcsak az erőforrás hiánya miatt probléma, hanem a nyersanyagárak erőteljes ingadozását is okozza. A fémek átlagára például, a 20. századi stagnálás után, 2000 és 2014 között 176 százalékkal ugrott meg.

Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek legalább egyharma­da, némely elemzések szerint a fele a szemétben köt ki, mindeközben a világon 800 millió ember éhezik. Becslések szerint az egy főre eső élelmiszer-hulladék az EU országaiban 146–200 kilo­gramm évente – a hulladék 53 százaléka a háztartásokban keletkezik, 30 százaléka a gyártási folyamatok során. Másik példa a pazarlásra: átlagosan 2,5 évente cseréljük le okostelefonjainkat. A tudatosan rövidre tervezett életciklus miatt, részben pedig a felhasználók számának növekedésével az okostelefonok, laptopok és számítógépek piaca évről évre bővül. Ezeknek a termékeknek a gyártásához több mint 30 különböző fémre és egyéb anyagra van szükség!

A fogyatkozó készletek és a növekvő igények közötti szakadék áthidalására találták ki a körforgásos gazdaság néven ismert rendszert, amelyben nincsenek hulladékok, és amelyben a ma termékei egyben a jövő alapanyagai.

Azért körforgásos, mert a mai rendszerrel szemben, amikor a termékeket legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, a körforgásos gazdaságban a termékek a kuka helyett – azonos vagy feldolgozott formában – visszakerülnek a gyártásba. A körforgásos gazdaság alapeleme az újrahasznosítás, a szelektív hulladékgyűjtés. Ezek az eszközök mindenképpen mérföldkövek voltak abban, ahogy a hulladékokhoz viszonyulunk, de – az anyagok időbeli elhasználódása és a felhasználási lehetőségek korlátozottsága miatt – ön­magukban nem jelentenek megoldást. A PricewaterhouseCoo­pers Magyarország Kft. által publikált, a körforgásos gazdaság lényegét, elemeit és céljait összefoglaló anyaga szerint olyan hosszú távú gondolkodásra van szükség, amely biztosítja, hogy már a terméktervezés folyamatában tudjuk azt, hogy mi lesz a termékből, miután a felhasználó megválik tőle.

Az emberek, ha eltérő mértékben is, de partnerek a paradigmaváltásban. Számos kutatás azt az eredményt hozta, hogy a fogyasztók számára egyre fontosabb, hogy egy vállalat mennyire működik fenntartható módon. A Nielsen 2016-os globális felmérése szerint az emberek 39 százaléka hajlandó többet fizetni a környezetbarát vagy fenntartható alapanyagokból készült termékekért. Az Unilever 2017-es kutatása azt az eredményt hozta, hogy a fogyasztók harmada vásárláskor a márkák környezeti és társadalmi hatását is figyelembe veszi.

A fenntarthatóság különösen fontos az Y (20–35 évesek), valamint a Z (15–20 évesek) generáció számára. A fiatalok már nem elégszenek meg a hangzatos kommunikációs üzenetekkel, meg is követelik a vállalatoktól, hogy amit mondanak, azt tettekkel igazolják, és felelősen működjenek. Sokkal komolyabban odafigyelnek a vállalatok környezeti teljesítményére mind a termékek megvásárlásakor, mind pedig munkahelyválasztáskor. A cégeknek ez azért is kiemelten fontos, mert ezekből a fiatalokból lesznek a jövő fizetőképes fogyasztói.

A körforgásos gazdasággal kapcsolatos társadalmi attitűdöt, fogyasztói szándékokat, cégvezetők hozzáállását itthon is kutatják. A 2019-ben alakult Körforgásos Gazdaság Platform (KGP) egy évvel később sokatmondó felméréssel jelentkezett. A 2020 elején publikált kiadvány a hazai körforgásos gazdaság helyzetét mutatta be; a KGP a Magyar­országi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (Business Council for Sustainable Development in Hungary; BCSDH) szakmai vezetésével és a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. szakmai támogatásával készítette a kutatást a gazdaság hazai potenciáljáról.

A dokumentum szerint a hazai válaszadók 38 százaléka kiadásként tekint a körforgásos gazdaságra való áttérésre, míg a nemzetközi tapasztalatok szerint azoknak a vállalatoknak több mint felénél, ahol már vannak körforgásos projektek, a profit növekedett. A felmérés – sok más mellett – rámutatott arra, hogy kiemelten fontos annak megértése, hogy költségcsökkentés érhető el a körforgásos gazdasággal, hiszen az erőforrás-hatékonyság, a fel nem használt víz, energia és nyersanyag pénzügyi megtakarítást jelent.

„A felmérésből kiderült, hogy még sokat kell tenni azért, hogy a megfelelő anyagkörforgás biztosításával el tudjuk kerülni az értékes erőforrásaink pazarlását. A termelékenyebb és kevésbé erőforrás-igényes gazdaság felé történő elmozduláshoz az ökoinnovációba történő beruházásokra van szükség, ami a verseny­képesség és a munkahelyteremtés terén egyaránt jelen­tős haszonnal járhat” – mondta a felmérés bemutatásakor Márta Irén, a BCSDH ügyvezető igazgatója.

A válaszadók szerint a körforgásos gazdaságra való áttérést leginkább segítő tényezők között az állami ösztönzőkön és a jog­szabályi intézkedéseken túl a hazai körforgásos stratégia megalkotása és a jó gyakorlatok megismerése is jelentős szerephez kell, hogy jusson. A három legfontosabb téma, amivel a válaszadók szerint foglalkozni kellene: a jó gyakorlatok (73 százalék), a fejlesztési (innovációs) lehetőségek (59 százalék), valamint a körforgásos gazdaság fogalmainak és céljainak ismerete (54 százalék). Azaz szükség van a tudásmegosztásra, az innovációra, az üzleti megoldások megosztására és a célirányos nevelésre.

Az előrelépés érdekében idén márciusban a veszprémi Pannon Egyetemen alakult meg a Körforgásos Gazdasági Technológiai Platform (KGTP). Akkor Palkovics László innovációs és technológiai miniszterként arról beszélt, hogy egyre inkább látszik a körforgásos gazdaság jelentősége. Az utóbbi években kialakult globális nehézségek még jobban megerősítik az igényt, hogy csökkentsük Magyarország más országoktól való függőségét. Az újonnan alakult KGTP legfőbb céljai a körforgásos gazda­ságra való átállás meg­gyorsítása, illetve hazánknak a körforgásos gazdasági technológiák használatának élvonalába helyezése. A KGTP feladata egyebek között egy tanácsadói fórum létre­ho­zása, kutatás-fejlesztés és innováció, oktatás és képzés, a szabályozási környezet meg­változtatásának támogatása, illetve szak­mai anyagok véleményezése. Az alapító tagok egyetértettek abban, hogy a változáshoz nélkülözhetetlen a rendszerszintű átállás és tervezés.

„Ma az energiaforrások több mint nyolcvan százaléka kötődik a fosszilis energiahordozókhoz, amelyeket a jövőben ki kell tudni váltani.

Az átmenet egyik kulcsa a körkörös gazdaság lehet” – hangsúlyozta Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója.

Azt, hogy a körforgásos gazdaság kiemelt tématerület a Pannon Egyetem számára, egy szeptember végi esemény is bizonyította. Az akkor indított két fejlesztés célja, hogy a Pannon Egyetem a körforgásos rendszert képviselje, és a mindennapjaiban is ezen az elven működjön. Pethő Zsolt, a Mol Körforgásos Gazdasági Szolgáltatások Kft. vezetője azon a rendezvényen arról beszélt, hogy a hazai hulladékgazdálkodási rendszert hatékonyabbá kell tenni. Ehhez a jelenlegi szolgáltatókkal szorosan együttműködve, hosszú távú fejlesztések végrehajtása mellett, egy transzparensen működő, egységes rendszert kell kiépíteni.

A magyar kormány ugyanis célul tűzte ki, hogy fokozatosan áttér a körforgásos gazdaságra, és olyan hulladék­gazdálkodási rendszert működtet, amely egyedülálló és mintaértékű lesz egész Európában. Ennek érdekében megújítja a hazai hulladék­gazdálkodási ágazatot, amelynek alapja, hogy nyers­anyagként kezeli a hulladékot – olvasható a 2020-ban elfogadott országos hulladék­gazdálkodási tervben. A körforgásos gazdálkodás bevezetésének eredményeként 2035-re a jelenlegi 50-ről 10 százalékra csökkenhet az országban a hulladék­lerakás. E cél érdekében 2020 végén az állam átvette az önkormányzatok­tól a hulladék­gazdálkodást, majd 2021-ben új hulladék­gazdálkodási törvény született hosszú távú stratégiai célkitűzések­kel, amit az a döntés követett, hogy 35 évre koncesszióba adták az ágazatot. A nyertes Mol feladata lett a hulladék­lerakás 10 százalékra csökkentése, ehhez minimum 185 milliárd forintos beruházást hajt végre a vállalat. A kötelező vissza­váltási rendszer, valamint egy új égető létre­hozása is a 10 százalékos lerakási cél elérését szolgálja.

A körforgásos gazdaság esélyei és kihívásai vidéken: jó gyakorlatok elemző értékelése című, idén nyáron megjelent tanulmányában a Pannon Egyetem két munkatársa, Mezőfi Nóra és Németh Kornél arról írt, hogy a környezetbe való egyre drasztikusabb emberi beavatkozás, a nyersanyagok és energiahordozók kitermelése, a jelenleg uralkodó lineáris gazdasági modell több ponton helyreállíthatatlan károkat okoz(ott) a természetben. A körforgásos gazdasági modell a romboló folyamat megállításának és visszafordításának hatékony eszköze, ha a fogyasztói társadalom által kiépített lineáris gazdaságot ismét egy körforgásos váltja fel.

A körforgásos gazdaságban a biológiai, illetve technikai alkotórészek nem keverednek, hanem minőségi veszteség nélkül visszakerülnek a biológiai és ipari körfolyamatokba.

Ennélfogva visszatérünk a fogyasztói társadalom előtti, ciklikus termelési modellekhez. A vidéki térségekben szerepet játszó gazdasági szektorok – mint a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet – a körforgásos gazdaság fontos összetevői, mivel ezek az ágazatok a természet ciklusaival és folyamataival szoros összefüggésben működnek, ezért a vidéki térségek termelési modellje impulzusként szolgál a modellváltásban a többi ágazat számára is. Viszont a vidéknek számos olyan strukturális, társadalmi és gazdasági jellegzetessége van, amelyekkel számolni kell a modellváltás stratégiájának tervezésekor.

Az Európai Bizottság idén március végén benyújtott javaslat­csomagja a körforgásos gazdasági modellek megerősödését hozhatja el az Európai Unióban. A cél egyértelmű: az EU-n belül forgalmazott árucikkek élettartamuk során energiahatékonyabbak, környezetkímélők és körforgásosak legyenek. A Bizottság fő célja, hogy az EU a gyakorlatban is körforgásos gazdasággá váljon, továbbá ne legyen kiszolgáltatva az energia- és egyéb erőforrások terén. A javaslatoknak a gyakorlatba átültetése 2030-ra 132 millió tonna primerenergia-megtakarítást eredményezhet, ami körülbelül 150 milliárd köbméter földgáznak felel meg, vagyis közel azonos értékű az évenkénti oroszországi földgáz uniós importjával.

A javaslatcsomag eleme a digitális termékútlevél nevű kezdeményezés, amely a különböző termékek összetételével kapcsolatos legfontosabb információkat tartalmazza annak érdekében, hogy azokat megfelelően tudják hasznosítani a hulladékkezelési létesítményekben. (Jelenleg a termékek előállítása, vásárlása és értékesítése során elvesznek az összetevőkre és az újrahasznosíthatóságra vonatkozó információk.)

A digitális termékútlevelet 2023-tól, kísérleti jelleggel, fokozatosan vezetik be a gyorsan cserélődő elektronikai cikkeknél, az akku­mulátoroknál, az információs és kommunikációs eszközöknél, a divatipar termékeinél, a bútoroknál, a vegyszereknél.

A szakértők szerint ennek pozitív hatásaként a javítás, a szervizelés és az újrafeldolgozás piaca bővülhet.

A stratégia egyik konkrét célja, hogy a textil­termékek 2030-ig hosszabb élet­tartamúak, újra­feldolgozhatók legyenek, és minél nagyobb arányban újra­hasznosított-újra­feldolgozott szálakból készüljenek, illetve azokat veszélyes anyagoktól mentesen állítsák elő. A „fast fashion” (a piacot gyorsan és olcsón új modellekkel elárasztó) iparág népszerű­ségét csökkenteni szeretnék, a ruházati ágazatban is jövedelmezővé szeretnék tenni az újra­használati és javítási szolgáltatáso­kat annak érdekében, hogy a lakosság lényegesen hosszabb ideig használja a meg­vásárolt ruhákat. Ma a ruhá­zati cikkek elő­állítására használt anyagok kevesebb mint egy százalékát hasznosítják újra, a legtöbb ruha szemét­égetőben vagy hulladék­lerakókban végzi.

A textilgyártás, a ruhák festéséből és gyártásából adódóan, a globális víz­szennyezés ötödéért felelős, valamint becslések alapján évi félmillió tonna mikroszál kerül a tengerekbe, óceánokba. A ruhák mosásakor, a bennük lévő szintetikus anyagok miatt kerül a környe­zetbe a mikro­­műanyagok 35 százaléka. (Egy poliészter­ből készült ruha mosásakor mintegy 700 ezer darab mikro­műanyag­szál szabadul fel.) A gyártók szerint szükség van az általuk készített ruhákra, csakhogy aki a jelenlegi gyakorlatot akarja folytatni, az a végtelen ideig végtelen mennyiség­ben rendelkezésre álló nyers­­anyagokban hisz, ami óriási tévedés.

Napjainkban négyszer annyi ruhát vásárolunk, mint három évtizeddel ezelőtt. Egy felmérés szerint a megkérdezett nők ruháik többségét kidobás előtt maximum hétszer viselik. A svéd H&M, a világ egyik legnagyobb fast fashion gyártója ambiciózus vízióval állt elő: 2030-ig teljesen körforgásossá akarnak válni, és csak fenntartható anyagokat használni. 2013-ban indították „Bring it” kampányukat, amelynek célja, hogy a vásárlók vigyék be az üzletekbe használt ruháikat, melyek aztán bekerülnek a körforgásba: a jó minőségűeket továbbadományozzák, a többit vagy újrahasználatra adják tovább (például rongynak vagy egyéb anyagként), vagy újra­hasznosítják (és fonal lesz belőle). Csupán az összegyűjtött anyagok egy százaléka nem hordható, használható vagy hasznosítható újra: ezekből energiát nyernek ki. Eddig több mint 140 ezer tonna ruhát mentettek meg globálisan.

A tervezett változások a cégeket a gyártási folyamatok újragondolására kényszerítik.

A nagy technológiai és ipari vállalatok a magas profit érdekében a jövőben már nem tudnak a termékek gyors elavulásával trükközni.

A termékek javíthatósága, karbantartása és újrahasznosíthatósága várhatóan csökkenti majd a fogyasztási cikkek iránti keresletet – olvasható a klimapolitikaiintezet.hu című oldalon –, és így a gyártási mennyiséget. Fejlődhet a digitalizáció szerepe, fokozatosan kivezethetik a papíralapú nyomtatványokat, ezzel csökkennek az adminisztrációs terhek, mindez idő- és költségmegtakarítást eredményezhet.

Az igazi nyertesek a fogyasztók, hiszen a hosszabb ideig használható áru­cikkekkel pénzt és energiát takaríthatnak meg. Az új termékek vásárlása helyett meg­javíttatjuk az elektro­nikai eszközöket, tovább erősítve ezzel a fenn­tarthatóbb és zöldebb gazdaságot. Az alkatrészek javítható­ságával nem kell kicserélni az egész eszközt. Ezek a szabályozások új piaci lehetőségeket jelenthetnek a kis szervizek és javító­műhelyek, újra­­hasznosítók számára, az elhasznált termékek a lom­talanítás vagy kukába dobás helyett ugyanis újra­felhasználhatók lesznek.•