A hazai erdők helyzetéről
Hazánk területének 21 százalékát borítják erdők. Egyötödük tekinthető természetszerű erdőnek, amelyben az őshonos fafajok az uralkodók. Az erdők 39 százaléka kultúrerdő vagy faültetvény, amelyek alapvetően idegenhonos fafajokból állnak. Az őshonos fafajú erdőkről is elmondható, hogy a vágásos gazdálkodás hatására többnyire egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa és a holt faanyag.
A természetes erdőkhöz képest az ember által kialakított, homogén szerkezet kitettebb a külső behatásoknak. Csökkenti az élővilág gazdagságát, hogy az idegenhonos fafajok aránya egyre nő az őshonos fajok rovására. A megfelelő kezelés – mint például az örökerdő-gazdálkodás vagy a többcélú erdőhasználat – növeli a természetességet, ezáltal a biodiverzitást és az általa nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás hatékonyságát is. Mindez összhangban van az Európai Unió erdészeti stratégiájával, mely a fenntarthatóságot és az erdei ökoszisztémák helyreállítását helyezi a középpontba. Természetszerű erdeink fenntartható kezelése, kiemelten a védett területeken, alapvető feltétele a társadalmi jóllét biztosításának.
Az erdők tekintetében a nemzet közös örökségének státusza azt is jelenti, hogy az erdők megóvása az államra, az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, de még az erdőt szabadon használókra is kötelezettségeket ró – áll egyebek között az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának a hazai erdők helyzetéről kiadott állásfoglalásában.•
