A balmazújvárosi szikes rehabilitációja
Madártávlatból a balmazújvárosi Nagy-szikA rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) kutatói a tervezés fázisában kapcsolódtak a munkába, és azt vizsgálták, hogy milyen következményekkel jár a szikes életközösségeire nézve a beavatkozás.
Mederátalakítás utánA rehabilitáció fő lépése volt a két világháború közötti időszakban szikesekbe vájt csatornák betemetése, hogy megszüntessék a csapadékvíz gyors elfolyásának a lehetőségét. A megfelelő vízháztartás biztosítása érdekében a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időszakosan vízzel lehet elönteni a területet. A nagy testű vonuló madaraknak szükségük van a szikesekre, ahol megfelelő vízellátás esetén tavasszal és ősszel biztosított a nagy kiterjedésű vízfelület. Azonban a vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket többféle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt.
MintavételA kutatók által elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a vízfolyás ökológiai funkciója nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába, és a rehabilitáció óta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell. Tehát a beavatkozás visszaadta a terület valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak.•
